A videó önmagában egész minőségire sikeredett, valamiért mégsem vagyok elégedett, és ez nem feltétlenül a videó készítőinek hibája.
Elszomorít, hogy a "végre nem gulyás meg csikós" vonulatból átcsaptunk a "már megint Budapest meg a Balaton" irányba. Feltételezem ugyan, hogy mindez idegenforgalmi statisztikákra alapozva történik, egyértelműnek tűnik, hogy ez a két terület a leginkább látogatott hazánkban. Arról nem is beszélve, hogy Budapest az elmúlt néhány évben több nemzetközi összevetésben is pozitív eredménnyel zárt, az országimázs kialakítói valószínűleg ezt a tendenciát is próbálják meglovagolni.
A problémám csak az, hogy el kell ismerni, az okos kis találmányokon, a Sziget-fesztiválon, a romkocsmákon és a fürdőinken kívül legnagyobb kulturális és turisztikai értékeinket még mindig egyrészt természeti adottságaink, másrészt pedig a történelmi városaink, emlékhelyeink, és bizonyos értelemben kultúrtörténeti maradványaink - így bizony a csikós meg a gulyás - képezik. Azt gondolom, hogy nem helyes irány ezeket a süllyesztőbe dobni, és egy kétpólusú, koncentrált turisztikai vonzáskörzetet kialakítani. Nem elfelejteni kellene a korábbi értékeket, hanem azon gondolkodni, hogy azokat hogyan lehetne minőségi módon, a jelenkor igényeinek megfelelően vonzóvá, érdekessé tenni a hazánkba látogatók számára.
Elszomorít, hogy a "végre nem gulyás meg csikós" vonulatból átcsaptunk a "már megint Budapest meg a Balaton" irányba. Feltételezem ugyan, hogy mindez idegenforgalmi statisztikákra alapozva történik, egyértelműnek tűnik, hogy ez a két terület a leginkább látogatott hazánkban. Arról nem is beszélve, hogy Budapest az elmúlt néhány évben több nemzetközi összevetésben is pozitív eredménnyel zárt, az országimázs kialakítói valószínűleg ezt a tendenciát is próbálják meglovagolni.
A problémám csak az, hogy el kell ismerni, az okos kis találmányokon, a Sziget-fesztiválon, a romkocsmákon és a fürdőinken kívül legnagyobb kulturális és turisztikai értékeinket még mindig egyrészt természeti adottságaink, másrészt pedig a történelmi városaink, emlékhelyeink, és bizonyos értelemben kultúrtörténeti maradványaink - így bizony a csikós meg a gulyás - képezik. Azt gondolom, hogy nem helyes irány ezeket a süllyesztőbe dobni, és egy kétpólusú, koncentrált turisztikai vonzáskörzetet kialakítani. Nem elfelejteni kellene a korábbi értékeket, hanem azon gondolkodni, hogy azokat hogyan lehetne minőségi módon, a jelenkor igényeinek megfelelően vonzóvá, érdekessé tenni a hazánkba látogatók számára.