Megérkezett az igazi digitális generáció: egyre több kisbaba okostelefonozik.Talán nincs még egy olyan technikai újítás, amely oly mértékben megváltoztatta volna az életünket, mint ahogyan azt a mobileszközök tették. Az amerikai nyolcévesek 72 százaléka használ okostelefont vagy tabletet.
Én 30 éve foglalkozom számítástechnikával (és ez alatt programozást, fejlesztést, vezérlést és nem játékot értek), és úgy érzem, hogy minden óra, amit fiatalként a szabadidőmben monitor előtt töltöttem később a munkámban a hasznomra vált. Régen azt mondták minek nekem e-mail cím, modem meg nyomtató, főleg internet és egyáltalán számítógép... most meg b.uzi vagyok, mert nincs Fészbunkóm!? Szerintem is kicsit átbillent a mérleg.
De a lényeg, amit írni akartam, hogy rá kell venni a fiatalokat, hogy lássák az informatika mögött rejlő lehetőségeket (űrkutatás, modellezés-robotika-távvezérlés, kép/hang/mozgás... felismerés, grafika-video készítés, zeneszerkesztés.....), és biztosan vannak olyan területek, amelyekben megtalálja a gyerek az érdeklődésének megfelelőt. Ne a lövöldözős-kardozós FPS legyen neki az élmény, hanem az alkotás öröme. Ezért lenne szükség a minőségi oktatásra, és fel kéne végre ismerni, hogy a számítástechnikát nem lehet úgy tanítani, mint az irodalmat és a történelmet! Egy 3-4 éves tankönyv itt már elavultnak számíthat!
Az egyéves gyerekemnek pedig igenis a kezébe adom én is a telefont/tabletet/egeret, max vigyázok, hogy meg ne rágja, és biztos vagyok benne, hogy csak hasznára válhat.
Ja, és itt is érvényes, hogy ezt sem szabad azért túlzásba vinni (mint semmi mást), kell ugyanúgy a kisautó, a legó, a baba, a csúszda, a bújócska, meg a többi készségfejlesztő játék.