Megérkezett az igazi digitális generáció: egyre több kisbaba okostelefonozik.
Talán nincs még egy olyan technikai újítás, amely oly mértékben megváltoztatta volna az életünket, mint ahogyan azt a mobileszközök tették. Az amerikai nyolcévesek 72 százaléka használ okostelefont vagy tabletet.
A kórterembe további két gyerek volt mellette. A szülők a gyerek ágybakerülését követően egyből elővették a tabletet, és különböző meséket, és egyéb videókat kezdtek vetíteni rajta, hogy megnyugtassák a bömbölő hisztérikusan üvöltő kölköket. Nekünk nincs tabletünk, bár tervezem a vásárlását, hogy pdf szakmai file-kat tudjak rajta olvasgatni szabadidőben, de nem kell netes kütyü, pont leszarom, csak olvasni tudjak.
Én azt vettem észre, hogy a két szülő örült, hogy nem nekik kell a gyerekkel külön foglalkozni, megteszi ezt a tablet. Nem kell játszani vele, nem kell foglalkozni a lelki világának megnyugtatásával, elegendő ha elindítom a bogyó és babócát vagy mi a faszt, amitől már a hideg borsódzott a hátamon, de nem lehet szólni, mert ugye anyu meg apu biztos jobban tudja. Persze töki egyből kérdezte, hogy én mikor veszek neki egyet, de én megoldottam ezt a következővel:
Játszottunk, poénkodtunk, újságot vettem neki, és azt nézegettük.
Nincs talán idő, vagy nincs kedv, vagy a szülők elfelejtik mi is lehetne a jó a gyerek fejlődését tekintve? Mellesleg nem hiszem, hogy motorikusan fejlesztené a gyerek szemizmait az azonos távolságra levő dolgok mozgása. Max pár mm-es mozgásokkal nem erősödik az izom, nem beszélve a pupilla mozgásáról. Kurvára nem bánom, hogy a gyerek nem netezik, nincs telefonja, és JÁTSZIK! Egyetlen gond, hogy szól tv, és nézni szokta. Miután délután fél ötig suliban ül, 5 mire hazaérünk, kicsit had pihenjen a TV előtt miközben játszik a játékaival.