Magyarország sokkal rosszabbul teljesít Az elmúlt négy évben a környékünkön mindenki nagyon durván otthagyott minket. Sokkal kevésbé növekedtünk, mint az uniós átlag, vagy bármelyik szomszédunk. Miközben hozzánk képest ott tényleg voltak megszorítások is.
Egy ország megítélését 3 nagy makromutató jelképezi elsősorban: a GDP változása, a munkanélküliség aránya és az infláció mértéke. A három indikátort a következőképpen kell értelmezni: egy ország akkor teljesít jól, ha gyarapszik, tehát a GDP-je növekszik. Ebből egyenesen következik, hogy az infláció - kvázi pénzromlás - kívánatos, hiszen jó esetben ehhez igazodnak a fogyasztást elősegítő bérmegállapodások, javítja a külkereskedelmi képességet, meg önmagában is nominális növekedéshez vezet, ha ugyanakkora megtermelt mennyiséget a pénzromlás miatt magasabb áron lehet értékesíteni. A munkanélküliséggel kapcsolatban pedig létezik az ún. természetes munkanélküliség mutatószáma, ami ideális esetben csak az éppen két munkahely között álló, rövid ideig munkát keresőket, valamint az egészségügyi állapota miatt ideiglenesen, de tartósan munkaképteleneket jelentené, rosszabb esetben meg ha épp szar a helyzet, akkor egy 10%-os munkanélküliség is lehet "természetes". Más kérdés, hogy ilyen esetben már a lakosság jó esetben is 20-30%-ánál életszínvonalban tapasztalható esés következik be.
Ha jól megnézed, mindhárom fő mutató szembemegy a normális emberi és természeti logikával, mégis ehhez mérik egy ország teljesítőképességét, és "kénytelenek vagyunk" ilyen játéktérben a lehetőségeinkhez mérten a legelőnyösebben teljesíteni. Ebben az Orbán-kormány azért nem nagyon jeleskedett.