A 4K! legalizálni fogja a marihuánát Magyarországon
A 4K! síkra száll a marihuána teljes körű legalizációja mellett. A forgalmazásból származó állami bevételt az álláskeresési járadék három hónapról kilenc hónapra való visszaemelésére fogják fordítani.
Pár szót engedjetek meg a témában, nem szoktam kommentálni, de egy idő után fárasztó az elfogult és laikus túlzásokat felváltva olvasni.
Elöljáróban annyit hogy 18 éven át spangliztam hullámzó mértékben, leállni egyszer sem jutott eszembe, kivéve az elmúlt hónapot. Nem, nincsenek elvonási tüneteim, sem fizikai sem pszichés értelemben. Sőt... És hogy miért hagytam abba? Egyszerűen meguntam.
Világéletemben hasonszőrű emberek között mozogtam, a gimitől a munkahelyeimen át a pesti éjszakáig mindenhol találkoztam füvező emberekkel, az egyszerű proliktól a felsővezetőkig, az 'acélból gyúrt' engergiabombáktól a hiperszenzitív 'művészlelkekig'. Nem egyszer volt alkalmam éveken-évtizedeken át megfigyelni mind magamon, mind másokon a szmókolás hosszútávú hatásait.
Lássunk akkor pár tényt:
1. A fű drog. Ha nem lenne az, manapság kis túlzással a kutyát nem érdekelné. Amióta ismert az ember története, mindig ösztönös késztetést érzett arra, hogy kilépjen a hétköznapi sémák közül, a 'függöny' mögé bepillanthasson és talán megtudhasson valami újat a világról és önmagáról. Sokszor tette ezt annak ellenére, hogy - mint mindennek - ára volt: mikor Isten/a természet egyik kezével ad, a másikkal mindig elvesz: ez az isteni rend/energiamegmaradás törvénye. Ha tudatállapotot váltasz, új nézőpont/tapasztalat birtokába kerülhetsz, cserébe lemondasz a testi/lelki egészséged egy töredékéről. Semmi sincs ingyen.
2. Az is tény, hogy sokakat nem tudatuk tágítása motivál mikor spanglihoz nyúl, hanem a feldobottság, a kikapcsolódás, a felejtés. Ezzel semmi gond nincsen azon kívül, hogy eme célokra a fű csak mértékkel alkalmas. A mértéktelenség, mint az élet bármely más területén, könnyen ellenkezőjére fordíthatja a kívánt hatást: a túlzott fogyasztás rezisztanciához, nyugtalansághoz, sőt átmeneti paranoiához vezethet. Hangsúlyozom, erről nem a fű tehet, hanem a mértéktelenség. (Zárójelben itt jegyezném meg, hogy a fűnek nincs halálos adagja).
3. A fű egy növény. Ilyen egyszerű. Nem szintetizálják, nem laborokban kotyvasztják, hanem a nap érleli, az eső öntözi, virágait rovarok porozzák (Meg persze szekrényben lámpa alatt termesztik). Érdemes utánanézni mennyi mindenre hasznosították eleink, még a nagyszüleink idejében is. Talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy van-e köze a normalitáshoz annak, hogy egy haszonnövényt globálisan tiltanak (legalábbis a nyugati világban: keleten, délen még van ahol a józan ész dominál).
Célom mindössze felhívni a figyelmet arra, hogy mint oly sok terület, ez sem a fekete-fehér igazságok földje. Aki hangzatos szélsőségeket vall saját nézetének, lehet hogy ideiglenesen megnyugtatja magát, de valójában csak elodázza a valósággal való szembenézést.
Elöljáróban annyit hogy 18 éven át spangliztam hullámzó mértékben, leállni egyszer sem jutott eszembe, kivéve az elmúlt hónapot. Nem, nincsenek elvonási tüneteim, sem fizikai sem pszichés értelemben. Sőt... És hogy miért hagytam abba? Egyszerűen meguntam.
Világéletemben hasonszőrű emberek között mozogtam, a gimitől a munkahelyeimen át a pesti éjszakáig mindenhol találkoztam füvező emberekkel, az egyszerű proliktól a felsővezetőkig, az 'acélból gyúrt' engergiabombáktól a hiperszenzitív 'művészlelkekig'. Nem egyszer volt alkalmam éveken-évtizedeken át megfigyelni mind magamon, mind másokon a szmókolás hosszútávú hatásait.
Lássunk akkor pár tényt:
1. A fű drog. Ha nem lenne az, manapság kis túlzással a kutyát nem érdekelné. Amióta ismert az ember története, mindig ösztönös késztetést érzett arra, hogy kilépjen a hétköznapi sémák közül, a 'függöny' mögé bepillanthasson és talán megtudhasson valami újat a világról és önmagáról. Sokszor tette ezt annak ellenére, hogy - mint mindennek - ára volt: mikor Isten/a természet egyik kezével ad, a másikkal mindig elvesz: ez az isteni rend/energiamegmaradás törvénye. Ha tudatállapotot váltasz, új nézőpont/tapasztalat birtokába kerülhetsz, cserébe lemondasz a testi/lelki egészséged egy töredékéről. Semmi sincs ingyen.
2. Az is tény, hogy sokakat nem tudatuk tágítása motivál mikor spanglihoz nyúl, hanem a feldobottság, a kikapcsolódás, a felejtés. Ezzel semmi gond nincsen azon kívül, hogy eme célokra a fű csak mértékkel alkalmas. A mértéktelenség, mint az élet bármely más területén, könnyen ellenkezőjére fordíthatja a kívánt hatást: a túlzott fogyasztás rezisztanciához, nyugtalansághoz, sőt átmeneti paranoiához vezethet. Hangsúlyozom, erről nem a fű tehet, hanem a mértéktelenség. (Zárójelben itt jegyezném meg, hogy a fűnek nincs halálos adagja).
3. A fű egy növény. Ilyen egyszerű. Nem szintetizálják, nem laborokban kotyvasztják, hanem a nap érleli, az eső öntözi, virágait rovarok porozzák (Meg persze szekrényben lámpa alatt termesztik). Érdemes utánanézni mennyi mindenre hasznosították eleink, még a nagyszüleink idejében is. Talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy van-e köze a normalitáshoz annak, hogy egy haszonnövényt globálisan tiltanak (legalábbis a nyugati világban: keleten, délen még van ahol a józan ész dominál).
A konteó-blog idevágó remek témáját csak ajánlani tudom:
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/04/07/a-gandzsa-osszeeskuves/
Célom mindössze felhívni a figyelmet arra, hogy mint oly sok terület, ez sem a fekete-fehér igazságok földje. Aki hangzatos szélsőségeket vall saját nézetének, lehet hogy ideiglenesen megnyugtatja magát, de valójában csak elodázza a valósággal való szembenézést.
u.i.: Politikusban sose bízz :)