El lehet menni: Rosszkedvű, de képzett? Dubajozzon örökre!
- Mit vár a dubaji élettől?
- Azt, hogy megszabadulok nagyon sok olyan gondtól, ami itthon megkeseríti a hétköznapjaimat. Az idegeskedést, hogy ha esetleg elindulok télen, hóban, és elakadok, akkor gondoskodik-e rólam a karhatalom, vagy hagynak ott vesztegelni, és utána még vállon is veregetik, sőt kitüntetik egymást, hogy milyen szuperül megoldották. Vagy, ha mentőt hívok a gyerekemhez, az kiér-e időben. De az is elkeserítő, hogy egy ép autóút nincsen, vagy hogy 27 százalék az áfa, de ha jövőre 30 lesz, azt is lenyeljük. Nemcsak a gyerekeim jövőjét nem látom, hanem a változás lehetőségét sem, se társadalmi, se politikai téren Magyarországon. Mindenki panaszkodik, de ugyanez a szcenárió megy tovább, függetlenül attól, hogy holnap, vagy a márciusi hókatasztrófa után lettek volna a választások. Megoldás helyett szabályokat találnak ki, és minden lépésünket sarcolják vagy szankcionálják. Úgy érzem, velünk mindent meg lehet csinálni. Maximum duzzogunk két napig a közösségi portálon.
Pedig pont ilyen tehetséges emberekre lenne szükség ebben az országban a kormányzásban. De ehelyett a pártok inkább a belterjes haveri körökből építkeznek, mert azok könnyen irányíthatóak. És persze, hogy komoly témákhoz nagyon szerencsétlenül nyúlnak. Mert vagy nem látják át, vagy a kommunista időkből marad reflex alapján egy egy részterületet leszabályoznak és várják az eredményt, mint ha csak az 5 éves terv lenne... vagy pedig meg sem várják, mert a birka szavazók megszavaznak egy még nagyobb kamupártot.