Erről eszembe jut. Múltkoriban okmányirodában, ill. annak valamely melléktermékében ücsörögtünk, vártuk sorunkat a kis cetlivel, hogy ügyet intézzünk nagy komolyan. Egyszercsak belibben őszőkesége, kiskosztümben, olyan vakolattal, amin 2 kőművesbrigád dolgozott 12órás váltott műszakban, és olyan tűsarkúban, hogy a 220 cm-es ajtófélfát majdnem lestukkolta, pedig cipő nélkül talán a köldökömig ért volna. No, mindegy. Volt a vállán egy kistáska, és mikor mellénk ért, akkor láttam, hogy egy kiskutya feje lóg ki a tasókából, és onnan figyeli a nagyvilágot. A nőci meg úgy lóbálta a táskát, hogy csodálkoztam, hogy a kutya még nem rámolta bele az előző esti Darlingot. No, ilyenkor tudom nagyon sajnálni az ebeket. Legszívesebben beleraktam volna a nőcit egy kosárba, felemeltem volna egy daruval, és megpörgettem volna 4-5x a város fölött. :\\