Best of Izé

Figyelj, most minden anyázást félretéve. Jócskán túl vagyok a 30-on. Életem nagy részében segítőkész ember voltam, önzetlenül segítettem rengeteg embernek. A hála az volt, hogy amint hibáztam a munkámban a főnököm belémrúgott, éppen csak ki nem raktak végleg a cégtől. A barátaim akiket annak hittem akiknek kölcsönt adtam és hasonlókat úgy hálálták meg, hogy amikor én kerültem szarba jött a kibúvó duma, hogy jajj most nem tudok adni meg nem tudok segíteni, ne haragudj. Szóval évek alatt megtanultam, hogy jó tett helyébe jót ne várj. Valaha előzékeny voltam a boltokban, mindenhol, de ott is az lett a vége, hogy pont megvették előlem az utolsót abból amit szerettem volna én is. Úgyhogy ma már úgy vagyok vele, hogy a családomon és magamon kívül nagyívben szarok másokra. Nyilván bosszant, hogy más (most ne vegyük figyelembe, hogy tisztességgel vagy becstelenül) jól megél én meg nem azt mondom, hogy szegény vagyok de nem vet fel a pénz pedig minden tőlem telhetőt megtettem érte (persze jöhet a szentbeszéd, hogy nyilván az kevés volt).
És akkor jön egy cikk ahol azt látom, hogy a nyugdíjasok vekengéséről szól minden. Persze, hogy bosszant amikor a tisztes dolgozó állampolgárt meg leszarják.
Arról meg, hogy nem mernék neked beszólni igencsak más a véleményünk, 2 méter felett vagyok és jócskán 100 kiló felett. Az egyetlen örömöm a családon kívül az ökölvívás mint sport. Szóval kiállhatunk egy meccsre ha gondolod :)