Tudod, ifjú padavan, az ember (részben) azért vált a Föld uralkodó fajává, mert tudott csapatban dolgozni, együttműködni a másik emberrel. Igen, öncélú, mint minden élőlény minden cselekedete. Ugyanakkor abban az esetben hatékony igazán, ha nem egyedül van. Úgy hívják ezt fiam, hogy közös érdek. :)
Külön érdekessége a dolognak, hogy a katonák általában férfiak. A férfiakban pedig a barátságot, csapatszellemet, bajtársiasságot a közösen végzett teendők erősítik a legjobban (immáron hosszú évezredek óta). Az alaki egy közösen végzett tevékenység, amit együtt csinálnak, ráadásul a csapat erejét is szimbolizálja, ezzel is növelve az egyének csapatba (egymásba) vetett bizalmát (is), valamint a köztük lévő _fegyelmet_.
Hasonló ez, gyermekem, mint amilyen a természeti népek körében meglévő egyes törzsi táncok. Pl. a haka, aminek egy újkori megfelelőjét az alábbi videón tekintheted meg: http://www.youtube.com/watch?v=tdMCAV6Yd0Y
Ennek is pont az a lényege, mint az alakinak. Növeli a harcosok (sportolók) önbizalmát, magabiztosságát, stb. Gondolod, hogy ha a hakát mindenki egyénileg csinálná, hol az egyik kiabálna, hol a másik, össze-vissza mozdulatokkal, (esetleg otthon a tükör előtt játszaná magában) az erősítené a csapatszellemet? Szólok: nem.
Nem véletlen egyébként, hogy a csapatsportok rajongói között döntő többségben férfiakat találni. A férfiak számára a barátságuk, bajtársiasságuk kialakításában fontos az, hogy együtt csináljanak dolgokat. A szurkolók is ehhez a csapathoz tartozónak vélik magukat, és emiatt üvöltenek teli torokból, avagy verik meg a másik csapat szurkolóit. Ugyanez játszódik le egy nép tagjaiban is, mikor a saját hadseregük katonái menetelnek végig az utcákon, teszem azt egy háború esetén (vagy bármikor máskor). Lelket önt az olyan emberekbe, akik az adott nép tagjának gondolják magukat. (Hiszen ők annak a "csapatnak" a szurkolói.) Ha egy magyar város utcáin végigmegy egy angol majd egy magyar menetalakzat, egymáshoz hasonló módon, akkor a magyar emberek többsége a magyar alakzatot tartja majd szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek, stb. Míg Angliában ez pont fordítva történne. Nem véletlenül.
Mondhatjuk erre, hogy az ilyen viselkedés csak üres f@szlóbálás, mások előtt való pózolás. Ami igaz is valahol, mert végül is az. A férfiak átvitt értelmű férfiasságának mutogatása.
Ugyanakkor tudni kell, hogy nem vagyunk akkorák, mint a mammut. Nem vagyunk olyan gyorsak, mint az antilop, és nem vagyunk olyan erősek, mint a kardfogú tigris. Mégis mi férfiak voltunk azok, akik levadásztuk az antilopokat, mi csináltuk ki az óriási mammutot, mi rúgtuk szét a seggét a kardfogú tigrisnek, és mi csináltunk ágyelőt a barlangi medve bundájából is. Mi voltunk, akik eltapostak mindent és mindenkit, aki csak egy hangyaf@sznyi veszélyt is jelentett ránk nézve, vagy aki szembe merészelt szállni a fajunkkal vagy az érdekeinkkel. Mi hódítottuk meg a világot, és azért lehetsz most te is itt.
Ezt viszont egyénileg nem érhettük volna el!
Persze, mondtam már, hogy ezt elmagyarázni nehéz olyannak, aki nem élt át még ilyet sem. Itt van pl. ez a Wallace nevű pajtás, aki idősödő kora ellenére esélyes, hogy soha nem volt még katona, sem más fegyveres testület tagja, inkább csak lógós lehetett, aki mindenféle kifogásokra hivatkozva megpróbált kicsúszni a fegyveres szolgálat alól. Mert ha valaha is csinált volna akárcsak hasonlót is, akkor nem próbálná degradálni ezt a tevékenységet.
Bónuszként pedig mondok még egy érdekességet, ami kapcsolódik a témához:
A katonadalok, avagy a törzsi lelkesítő dalok (harci énekek) sem véletlenül alakultak ki. Az oka egyszerű. Éneklés közben az ember nem tud félni. Egyszerűen képtelen rá, mert olyankor nem működik a félelemérzet. Egy lelkesítő dalt énekelve pedig simán nekirongyol bárminek. Nem véletlen, hogy az együtt menetelő és éneklő oszlopalakzatok csak igen erős ágyútűz/sortűz, avagy csak egy másik hasonló alakzat támadása miatt bomlottak fel.
Külön érdekessége a dolognak, hogy a katonák általában férfiak. A férfiakban pedig a barátságot, csapatszellemet, bajtársiasságot a közösen végzett teendők erősítik a legjobban (immáron hosszú évezredek óta). Az alaki egy közösen végzett tevékenység, amit együtt csinálnak, ráadásul a csapat erejét is szimbolizálja, ezzel is növelve az egyének csapatba (egymásba) vetett bizalmát (is), valamint a köztük lévő _fegyelmet_.
Hasonló ez, gyermekem, mint amilyen a természeti népek körében meglévő egyes törzsi táncok. Pl. a haka, aminek egy újkori megfelelőjét az alábbi videón tekintheted meg:
http://www.youtube.com/watch?v=tdMCAV6Yd0Y
Ennek is pont az a lényege, mint az alakinak. Növeli a harcosok (sportolók) önbizalmát, magabiztosságát, stb. Gondolod, hogy ha a hakát mindenki egyénileg csinálná, hol az egyik kiabálna, hol a másik, össze-vissza mozdulatokkal, (esetleg otthon a tükör előtt játszaná magában) az erősítené a csapatszellemet? Szólok: nem.
Nem véletlen egyébként, hogy a csapatsportok rajongói között döntő többségben férfiakat találni. A férfiak számára a barátságuk, bajtársiasságuk kialakításában fontos az, hogy együtt csináljanak dolgokat. A szurkolók is ehhez a csapathoz tartozónak vélik magukat, és emiatt üvöltenek teli torokból, avagy verik meg a másik csapat szurkolóit. Ugyanez játszódik le egy nép tagjaiban is, mikor a saját hadseregük katonái menetelnek végig az utcákon, teszem azt egy háború esetén (vagy bármikor máskor). Lelket önt az olyan emberekbe, akik az adott nép tagjának gondolják magukat. (Hiszen ők annak a "csapatnak" a szurkolói.) Ha egy magyar város utcáin végigmegy egy angol majd egy magyar menetalakzat, egymáshoz hasonló módon, akkor a magyar emberek többsége a magyar alakzatot tartja majd szebbnek, jobbnak, ügyesebbnek, stb. Míg Angliában ez pont fordítva történne. Nem véletlenül.
Mondhatjuk erre, hogy az ilyen viselkedés csak üres f@szlóbálás, mások előtt való pózolás. Ami igaz is valahol, mert végül is az. A férfiak átvitt értelmű férfiasságának mutogatása.
Ugyanakkor tudni kell, hogy nem vagyunk akkorák, mint a mammut. Nem vagyunk olyan gyorsak, mint az antilop, és nem vagyunk olyan erősek, mint a kardfogú tigris. Mégis mi férfiak voltunk azok, akik levadásztuk az antilopokat, mi csináltuk ki az óriási mammutot, mi rúgtuk szét a seggét a kardfogú tigrisnek, és mi csináltunk ágyelőt a barlangi medve bundájából is. Mi voltunk, akik eltapostak mindent és mindenkit, aki csak egy hangyaf@sznyi veszélyt is jelentett ránk nézve, vagy aki szembe merészelt szállni a fajunkkal vagy az érdekeinkkel. Mi hódítottuk meg a világot, és azért lehetsz most te is itt.
Ezt viszont egyénileg nem érhettük volna el!
Persze, mondtam már, hogy ezt elmagyarázni nehéz olyannak, aki nem élt át még ilyet sem. Itt van pl. ez a Wallace nevű pajtás, aki idősödő kora ellenére esélyes, hogy soha nem volt még katona, sem más fegyveres testület tagja, inkább csak lógós lehetett, aki mindenféle kifogásokra hivatkozva megpróbált kicsúszni a fegyveres szolgálat alól. Mert ha valaha is csinált volna akárcsak hasonlót is, akkor nem próbálná degradálni ezt a tevékenységet.
Okulásnak pár videó még:
http://www.youtube.com/watch?v=ru-xQac_sWw
http://www.youtube.com/watch?v=Su4Yntz-9As
Bónuszként pedig mondok még egy érdekességet, ami kapcsolódik a témához:
A katonadalok, avagy a törzsi lelkesítő dalok (harci énekek) sem véletlenül alakultak ki. Az oka egyszerű. Éneklés közben az ember nem tud félni. Egyszerűen képtelen rá, mert olyankor nem működik a félelemérzet. Egy lelkesítő dalt énekelve pedig simán nekirongyol bárminek. Nem véletlen, hogy az együtt menetelő és éneklő oszlopalakzatok csak igen erős ágyútűz/sortűz, avagy csak egy másik hasonló alakzat támadása miatt bomlottak fel.