Egy kis társadalomkritika: „Hun az elméd ember?” Egyetlen ember próbált segíteni azon a férfin, aki egy 5. emeleti ablakból ugrott ki szombaton a Blaha Lujza téren. A szemtanú azóta is zaklatott, de nem annyira a haláltusa látványa, mint inkább az emberek közömbössége kavarta fel.
http://gyerekmusor.blog.hu/2012/11/03/virtualis_vilagok_buvoleteben
"Néhány hetes tévézés után azonban a legtöbben rezignáltan veszik tudomásul, hogy nem szólhatnak bele tevékenyen a dolgok alakításába és feladják, azaz: megkérdőjelezik az önhatékonyságuk egy részét."
"- És a valóságos szociális kapcsolatok elsorvadnak?
- Ennek szükségszerűen így kell lennie. Csak akkor tudnak egy másik emberrel való igazi kapcsolatot ápolni, ha együtt is vannak azzal. Minden más csak virtuális kapcsolat. Hisz a virtuális terekben az emberek nincsenek teljes mivoltukban jelen."
"Egy olyan gyerek, akit a passzív médiafogyasztás eltompít, még csak megítélni sem fogja tudni, amit ott lát. A tapasztalata azt diktálja neki, hogy ezen a képernyőn mindenféle dolog megtörténhet."
"Érdemes elgondolkodni azon, mi lesz abból a társadalomból, melynek gyerekei elbúcsúznak a reális világtól. Melynek eredménye egy olyan agy, amely optimálisan alkalmazkodott egy internetes virtuális világhoz és a számítógépes játékokhoz."
És most jöhetünk azzal, hogy "mert a mai fiatalokat beszippantja a média".
De ha belegondolunk abba, hogy már a 70/80-as évektől kezdve ott ült milliónyi gyerek nem keveset a TV/számítógép előtt, akik mostanra felnőttek lettek...