Egy kis társadalomkritika: „Hun az elméd ember?” Egyetlen ember próbált segíteni azon a férfin, aki egy 5. emeleti ablakból ugrott ki szombaton a Blaha Lujza téren. A szemtanú azóta is zaklatott, de nem annyira a haláltusa látványa, mint inkább az emberek közömbössége kavarta fel.
Nyilván ha valakinek az agya, belső szervei a betonon folynak, annál hiába is próbálkozunk szívmasszázzsal.
A bámészkodókat viszont én is nagyon utálom. Ha már tenni nem tud / mer / akar valaki, legalább ne lábatlankodjon. Elhiszem, hogy alap emberi tulajdonság a kíváncsiság, de mindenkiben lehetne annyi együttérzés, hogy nem teszik a helyzetet még kellemetlenebbé a sérült számára. Ájultam már el én is metrón, és mondhatom, marhára "kellemes" volt a sok kotnyeles katasztrófaturistára magamhoz térnem. Viszont nekem is azonnal segítettek, és ennél az esetnél is kiderült, hogy nem csak egyetlen ember foglalkozott az illetővel, csak a futároknak volt annyi eszük, hogy ne b*szogassák, hanem hasznossá tették magukat, és inkább a mentőket hívták, meg a forgalmat terelték.