Facebook-os kommentelőtől, Jánvári Zsolttól kérdezném, hogy a "jelenlegi környezetemben értéktelen" diplomám feltétlenül az én hibám-e? Annak választása nyilván az én "hibám" volt, igaz, amikor - úgy jó 6-7 éve, mert nekem már gimnáziumban orientálódnom kellett - én azt választottam, akkor még nem a jelenlegi környezetem volt.
Tényleg nem szeretném felmenteni magam, jelenleg is kiváltságos helyzetben vagyok. A mostani, általam csak kampány-közmunkának nevezett programban sikerült egy közintézményhez kerülnöm, ahol irodai kisegítő feladatokat végzek. A 11. hónapra jutottam arra az elhatározásra, hogy mostmár minden mindegy, épp egy 3 műszakos, néhány ezer forinttal többet ígérő "operátori" munka helyett közvetítettek ki ide.
Viszont azt hiszem, elgondolkodtató az érem másik oldala is, amit nyilván sokaknak nem kell itt bemutatnom. A hvg.hu-n hetente jelenik meg cikk HR-es vezetőktől "mit ne tegyél az állásinterjún?", "5 hiba, amit elkövethetsz az önéletrajzodban" és hasonló címekkel, akkor azért nyílik a bicska a zsebemben. Nyílik a bicska, mert mindezt írják olyan HR-esek, akiknek aztán az e-mailes - tehát nem levélcímezgetős, meg egyenként telefonálós - világban "nincs idejük" egy "bocs, nem"-et visszaírni a jelentkezésedre. Nyílik a bicska a zsebemben, mert elvárják, hogy a jelentkezéshez szabd a beadott pályázatod, ugyanakkor sem az újsághirdetések, sem az internetes portálok nagy részét nem derül ki előre, hogy valójában melyik céghez pályázol. Nyílik a bicska a zsebemben, amikor ugyanazt a házaló-ügynöki munkát meghirdeti ügyfélasszisztens, irodai munka meg pénzügyi szolgáltató néven is. Nyílik a bicska a zsebemben, amikor 2,5 hónapig járok állásinterjúkra meg próbamunkára, végül közlik, hogy sajnos mégsincs üres pozíció a cégnél. Arról már nem is beszélek, hogyha valahova bekopogok, örülhetek, ha egy önéletrajzot átvesznek tőlem, és esetleg meg tudom kérdezni, hogy beszélhetek-e valakivel, aki munkaügyi kérdésekben döntési pozícióban van. Elé kerülni úgysem fogok, de legalább megkérdezhetem. A fejvadász cégnél meg furcsán néz rám a kolléganő, miszerint "ők csak szakmunkásokat közvetítenek ki, miért nem próbálkozom külföldön".
Mégegyszer mondom, az ember nyilván a rossz döntéseivel és a tétlenségével rengeteget tud rontani a helyzetén, de akkor, amikor ilyen falakba ütközik, azért azt hiszem, valahol jogos, ha néha másokat is hibáztat.
Tényleg nem szeretném felmenteni magam, jelenleg is kiváltságos helyzetben vagyok. A mostani, általam csak kampány-közmunkának nevezett programban sikerült egy közintézményhez kerülnöm, ahol irodai kisegítő feladatokat végzek. A 11. hónapra jutottam arra az elhatározásra, hogy mostmár minden mindegy, épp egy 3 műszakos, néhány ezer forinttal többet ígérő "operátori" munka helyett közvetítettek ki ide.
Viszont azt hiszem, elgondolkodtató az érem másik oldala is, amit nyilván sokaknak nem kell itt bemutatnom. A hvg.hu-n hetente jelenik meg cikk HR-es vezetőktől "mit ne tegyél az állásinterjún?", "5 hiba, amit elkövethetsz az önéletrajzodban" és hasonló címekkel, akkor azért nyílik a bicska a zsebemben. Nyílik a bicska, mert mindezt írják olyan HR-esek, akiknek aztán az e-mailes - tehát nem levélcímezgetős, meg egyenként telefonálós - világban "nincs idejük" egy "bocs, nem"-et visszaírni a jelentkezésedre. Nyílik a bicska a zsebemben, mert elvárják, hogy a jelentkezéshez szabd a beadott pályázatod, ugyanakkor sem az újsághirdetések, sem az internetes portálok nagy részét nem derül ki előre, hogy valójában melyik céghez pályázol. Nyílik a bicska a zsebemben, amikor ugyanazt a házaló-ügynöki munkát meghirdeti ügyfélasszisztens, irodai munka meg pénzügyi szolgáltató néven is. Nyílik a bicska a zsebemben, amikor 2,5 hónapig járok állásinterjúkra meg próbamunkára, végül közlik, hogy sajnos mégsincs üres pozíció a cégnél. Arról már nem is beszélek, hogyha valahova bekopogok, örülhetek, ha egy önéletrajzot átvesznek tőlem, és esetleg meg tudom kérdezni, hogy beszélhetek-e valakivel, aki munkaügyi kérdésekben döntési pozícióban van. Elé kerülni úgysem fogok, de legalább megkérdezhetem. A fejvadász cégnél meg furcsán néz rám a kolléganő, miszerint "ők csak szakmunkásokat közvetítenek ki, miért nem próbálkozom külföldön".
Mégegyszer mondom, az ember nyilván a rossz döntéseivel és a tétlenségével rengeteget tud rontani a helyzetén, de akkor, amikor ilyen falakba ütközik, azért azt hiszem, valahol jogos, ha néha másokat is hibáztat.