Kicsit más megvilágításból is nézzétek meg a dolgokat. Az a gáz, hogy 1.) elvárjátok, hogy ahova bementek munkáért, ott arra nekik kötelességszerűen pozitívan kéne reagálniuk, 2.) az még nagyobb gáz, hogy a munkahelyre bejutást egyedüli variációként kezelitek, mintha az lenne az egyetlen követendő életcél. Ennyire pénzorientáltnak már nem kéne lenni, hogy ezt nem veszi észre senki. Ez szolga gondolkodás. Én meghalnék, ha egész életemben melóban kéne rohadnom. Nem erre születtem, nem azért élek, hogy másokat szolgáljak apróért, akik a statisztikám szerint majdnem mind szociopaták. Én is dolgozok, de nem cégnél, ahol nagyobbnál nagyobb állatok vannak egymás hegyén-hátán, és ez számít természetesnek. Nem keresek sokat, de van életem, a hobbymért kapom a pénzt, amiből a többi hobbymat pénzelem. Mi a gond?