Nem tudom, hogy milyen rálátásod van a valószínűségszámításra, de kb. arra akartam célozni, hogy egy darab ember és az ő pár évtizedes élete nem szolgáltat elég nagy mintát ahhoz, hogy az életét befolyásoló fontos külső pozitív és negatív tényezők száma és minősége (relatív gyakoriság) konvergáljon a valószínűséghez.
Csak a saját példámból kiindulva: az életem folyamán többször is kerültem olyan szituációba, amikor csak és kizárólag a saját szerencsém hiánya miatt szoptam meg, és estem el annak a lehetőségétől, hogy jelentős mértékű pozitív változás következzen be az életemben anyagi szempontból. Persze az is igaz, hogy az életem egy másik tekintetben (párválasztás) igen szerencsésen alakult. Azért sem tettem többet, mint azért, hogy anyagilag jobban alakuljon az életem, csak éppen volt mellé szerencsém is.
Nem érzem magam örök vesztesnek a munka-pénz kéréskörben, mert eleve lehetne sokkal rosszabb a helyzetem a mostaninál, meg még változhat is pozitív irányba a dolog, ugyanis teszek érte, és sosem adom fel. Remélem érted mit akarok mondani. Kell a szerencse, mert 1 ember, 1 darab élet nem nevezhető hosszútávnak, így nem érvényesül a nagy számok gyenge törvénye.
Csak a saját példámból kiindulva: az életem folyamán többször is kerültem olyan szituációba, amikor csak és kizárólag a saját szerencsém hiánya miatt szoptam meg, és estem el annak a lehetőségétől, hogy jelentős mértékű pozitív változás következzen be az életemben anyagi szempontból. Persze az is igaz, hogy az életem egy másik tekintetben (párválasztás) igen szerencsésen alakult. Azért sem tettem többet, mint azért, hogy anyagilag jobban alakuljon az életem, csak éppen volt mellé szerencsém is.
Nem érzem magam örök vesztesnek a munka-pénz kéréskörben, mert eleve lehetne sokkal rosszabb a helyzetem a mostaninál, meg még változhat is pozitív irányba a dolog, ugyanis teszek érte, és sosem adom fel. Remélem érted mit akarok mondani. Kell a szerencse, mert 1 ember, 1 darab élet nem nevezhető hosszútávnak, így nem érvényesül a nagy számok gyenge törvénye.