Egyoldalú TASZ-film a cigányságot érő jogsértésekről Egyoldalú filmet mutatott be a magyarországi cigányságot érő jogsértésekről a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A filmben szinte kizárólag romák és jogvédők szólalnak meg. A film összeollózott anyagokból készült, a Hír Televízió képeit engedély nélkül használták fel a készítők. A filmben szót kap Juhász Péter is, aki most a Bajnai-párt egyik vezetője, az alkotást pedig ugyanaz a Soros György által felfuttatott szervezet finanszírozta, amely az Együtt–PM Szövetség mögött álló Haza és Haladás Alapítványt.
A másfél órás dokumentumfilm itt tekinthető meg.
Feljelentésminta:
Drága rendörurak!
Az én és a drága családom veszéjbe került a rákos gárda által mer azok fasisztás ruhában menetellek az uccában.
Ara szólitom fel a rendör urakathogy haladéktalanul vonuljanak ki a komandósaikáltal .
Jöjenek gyorsan mera lopot vasvilával szurom sziven mindet. Hogy anyuk ne lása a tengert.
Siesenek mer magukat is megtanáljuk és anak nem lesz jóvége.
Aláhuzással válasza ki a nevét:
Kolompár
......................
Sztojka
......................
Rézműves
..................... és a család
Raffael
......................
Lakatos
Nem emelnek vádat a cigány sorozatbetörők ellen, mert családjuk van, ami "rendkívüli enyhítő körülmény"
A november 28-i pilisi közmeghallgatáson Szmodics Róbert monori rendőrkapitány ci(o)nikusan gyalázta a Magyar Királyi Csendőrség emlékét.
A száraz, és sokunk számára életszerűtlenül javuló rendőrségi statisztikai adatok után csak általános, rövid kérdéseket tehettek volna fel a pilisi lakók a rend őreinek. Az elkeseredett emberek azonban következetesen sorolták a konkrét bűncselekményeket, konkrét intézkedéseket várva, majd feltették kérdéseiket is: „Normális dolog az, hogy vasvillával alszom, hogy késsel járok?” „Miért nem mondhatjuk ki a nevüket, mikor ők azt ordítják, hogy szemét fehérek?” Az első kérdésre nem, a másodikra azonban azonnal jött a rendre(?)utasító polgármesteri válasz egy kérdés formájában: „Milyen szóra gondol?” - majd a széksorok felől jövő válaszok után csak ennyit jelentett ki ellenkezést nem tűrően: „csak bűnözésről beszélünk.”
Mivel a városvezetéstől és a rend őreitől főleg olyan tanácstalanságot sugalló reagálások érkeztek a többi lakossági kérdésre, mint pl.: „Csak nem azt képzeli, hogy minden egyes kapuban ott álljon egy rendőr?” „Adjanak ötleteket, hogy mit csináljunk!”, gondoltam, itt az idő, hogy segítsek nekik. Az emberek pénzén való, kevésbé hatékony helikopteres röpködés és kényelmes autózgatás helyett javasoltam a csendőrség hatékony munkamoráljának, munkamódszerének és munkaeszközeinek tanulmányozását, a felderítési mutatóikról és a lakossági közérzetről már nem is beszélve. A rendőrkapitány azonban gyorsan elhatárolódott ettől, mondván: a csendőrségnek az erőszak hozta meg a tekintélyét, először ütöttek a puskatussal, és csak utána kérdeztek. „Mi jogszabályi eszközökkel dolgozunk” - jelentette ki büszkén és határozottan.
E büszkeségre érkező lakossági kérdés és ügyészségi határozat azonban foltot ejtett a „makulátlan” jogszabályi eszközökön: „Mit tehetünk az ellen a folyamat ellen, hogy a monori ügyészség nem emel vádat a pilisi sorozatbetörők és tolvajok ellen azzal az indokkal, hogy megélhetésükért loptak, és ez rendkívüli enyhítő körülmény?”