Egy teknőssel azért nem is lehet olyan mély kapcsolatot kialakítani, nem csak az "érzelmi kifejezőképesség" hiánya miatt, hanem mert egyszerűen nem olyan fejlettek agyilag mint egy magasabb rendű emlős, de még ők is tudnak kötődni a gazdájukhoz (amit szintén nem gondolna senki, amíg meg nem tapasztalja, ezért hoztam fel példának). Egy lóval, nyúllal, disznóval, macskával viszont "teljes értékű", a kutyához hasonló kapcsolata lehet kialakítani, ha hajlandó elég energiát belefektetni az ember. A láncon / ketrecben tartott, elhanyagolt, elvadult kutyák ugyanúgy csak "állandóan esznek, szarnak, illetve alkalomadtán bagzanak, és ebből áll az életük"...a gazdán is múlik, hogy minek tekinti az állatát, mit hoz ki belőle. (Ugyanez igaz az embertársainkkal való kapcsolatainkra is, de ezt most hagyjuk, mert messzire vezetne.)
Szóval nagyon jó, ha neked az a tapasztalatod, hogy a kutyák érzelemgazdag, okos teremtmények, és a macskákról is hasonlóvá kezd válni a véleményed, mert ez azt jelenti, hogy sokat foglalkozol velük, és rászánod az időt, energiát, hogy megismerd őket. :) Nem véletlen, hogy vannak emberek, akik akár ugyanazzal az állattal is képtelenek megtalálni a közös hangot, képtelenek kezelni, míg mások remekül elboldogulnak velük, és vannak, akik olyan állatfajok egyedeit is bámulatos dolgokra rá tudják venni, akikről mindenki azt hiszi, hogy nem lennének képesek ilyesmire. Ez az emberen is múlik, egyrészt intelligencia, másrészt ösztönös tehetség, nyitottság kérdése. A más fajokkal ápolt kapcsolatod mélysége tehát a te érdemed, az állatok "csak" az "alapanyagot", önmagukat adják, ők (a faj fejlettségétől függő korlátok között) mindig nyitottak, ha megfelelő módon közeledik hozzájuk valaki. :)
A pókokról meg ne is beszéljünk. Hiába vagyok nagy általánosságban állatbarát, a pókok és egyéb ízeltlábúak nálam a szabályt erősítő kivételek és sajnos ösztönből a "kill it with fire" elv érvényesül nálam, ha meglátok egyet.
Oké, de egy teknős még ha kötődik is hozzád valamelyest, nem tudja szegény úgy kifejezni, mint egy macska vagy egy kutya. A nyulakat nemtom, én világéletemben úgy tekintettem rájuk, mint akik állandóan esznek, szarnak, illetve alkalomadtán bagzanak, és ebből áll az életük :) Lehet, hogy előítéletes voltam és tévedek, ettől függetlenül kétlem, hogy szóba jöhetne kutya és/vagy macska helyett (mármint nekünk). A disznókról tudom, hogy nagyon okosak, de pontosan ahogy írtad is, hiába okos és viszonylag komplex viselkedésű állat, ha egyszer röfög :) :) :)
Nana! A nyulak - ha hiszed, ha nem - ugyanolyan okosak mint egy macska, a viselkedésük is inkább a macskákéra hasonlít, ami a játékosságot, öntudatosságot, csibészséget illeti (csak ők nem prédaelkapós, hanem menekülős-kicselezős játékokat szeretnek játszani). Tanítani is lehet őket, pontosan tudják, mit szabad, és mit nem (más kérdés, hogy betartják -e a szabályokat...). De ez nyilván csak akkor jön elő, ha teljes értékű társállatnak tekintik őket is, és ugyanúgy foglalkoznak velük mint egy kutyával vagy macskával. Ha csak a húsukért / bundájukért / élő plüssállatként tartja őket valaki, akkor persze, hogy nem nyújtanak mást. Ugyanez a helyzet pl. a disznókkal, akik ugyanolyan okosak (igen, tényleg) és ragaszkodók mint egy kutya, tudnak kedvelni és utálni valakit, megsértődni, féltékenynek lenni, játszani, megviccelni a másikat, stb., csak ugye ezt senki nem tapasztalja meg, mert senki nem akarja őket "jobban megismerni", társként kezelni, mindenki csak kajaként tekint rájuk... :( Magam sem gondoltam volna, de egy teknőssel is ki lehet alakítani bizonyos, kötődésen alapuló kapcsolatot. A mi velem egyidős, nálunk felnőtt vörösfülű ékszerteknősünk pl. felismeri, hogy valaki idegen vagy családtag, és annak megfelelően hagyja magát kézbe venni, és amikor kitesszük sétálni, nem csak össze-vissza kolbászol, hanem ha elunja magát, szisztematikusan keres minket, és kéredzkedik fel az ölünkbe melegedni.
Nyilván számít, hogy a kutya domesztikációja viszonylag régen lezajlott, a kulturális, történelmi fejlődésünket gyakorlatilag végigasszisztálta. (Érdekes kérdés, hogy ez nem csak az ő, hanem a mi fejlődésünkre is hatással volt ám...). Tehát szocializáció szempontjából ez a faj áll a legközelebb az emberhez, így az ő jelzéseiket, taglejtéseiket értjük meg nyilván a legkönnyebben, illetve ők azok, akik a mi jeleinket is a legjobban tudják "dekódolni". (Ez annyira igaz, hogy egy etológus haverom kimutatta, hogy még azok az emberek is meglepően jól be tudják azonosítani a kutyák különböző hangjelzéseinek "érzelmi töltetét és intenzitását", akik soha életükben nem tartottak kutyát. Valószínűleg azért, mert a kettőnk "nyelve", "kultúrája" együtt fejlődött. :))
De más állatfajok ettől még nem butábbak, csak kevésbé "felhasználóbarátak", több türelem, odafigyelés és agyalás kell hozzá, hogy helyesen értelmezzük a jeleiket, és ugyanolyan mély kapcsolatot tudjunk kialakítani velük mint egy kutyával - de ez egyáltalán nem lehetetlen (most a fejlettebb gerincesekre gondolok, egy madárpókkal nyilván ez soha nem fog sikerülni). :)
Értem és örülök, hogy akkor az eddigi tapasztalataid jók.Jelen pillanatban számomra elképzelhetetlen, hogy egy macsekkal éljek, valahogy nem szimpatizálok velük, de akkor ez lehet azért van, mert világ életemben kutyás voltam.
Mindenesetre nyitott vagyok, nem jelenteném ki, hogy soha nem fogok macskát tartani.A sétáltatás nekünk is sokszor gondot okoz, így valóban tartás sempontjából "igénytelenebb" egy jószág a cicus.Viszont amit érzelmileg egy kutya tud adni a gazdájának, azt nem hiszem, hogy a macska is tudja, akarja.És ebben sok macskatartó is egy véleményen van velem.
Ők valóban "másra valók", nem szabad összehasonlítani egy kutyával.Mint ahogyan az elefánt is homlok egyenest más, mint egy zsiráf, annak ellenére, hogy akár egymás mellett is eléldegélnek.
Köszi, hogy leírtad a tapasztalataidat.
Mondjuk úgy, hogy az életemet nem bíznám rá a macskámra, míg a kutyámra igen, de mivel a mindennapokban ilyen extremitások nincsenek, így jól megvagyunk most ebben a műfajban is :)
Nézd, világéletemben kutya párti voltam én is, illetve részben továbbra is az vagyok, viszont miután a kutyánk elpusztult, szerettünk volna valamilyen háziállatot, és egy újabb kutya nem jöhetett szóba, egész egyszerűen mert a sétáltatásra nincs már kapacitásunk. Nyulat, rágcsálókat meg egyebet meg nem akartunk...okos, és többé-kevésbé interaktív állatot szerettünk volna, így hát kézenfekvő megoldás volt a macska, illetve kapásból kettő :)
Még egy hete sincs, hogy itt vannak, szóval nem túl mérvadóak a tapasztalataim, főleg, mert a két rosszcsont egyelőre még be is van tojva kicsit, így még annyira sem jönnek, bújnak mint amennyire reményeink szerint később fognak majd.
Teljesen más flash mint egy kutyakölyök, ami talán sír pár napig az anyja után, de közben folyamatosan bújik az emberbe és keresi a társaságot. Aranyosak nagyon, játszanak, mostanra már néha hagyják, hogy megdögönyözzük őket, de alapvetően tényleg sokkal függetlenebb élőlények. Nem lehet tőlük elvárni azt a fajta behódolást, odaadást, ragaszkodást mint egy kutyától, cserébe egy fokkal kevesebb a gond és teendő velük, és jókat lehet röhögni a balf*szkodásaikon :)
Néha furcsa, mert mégiscsak több, mint egy évtizeden át kutyáztunk mi is, és még szokni kell a különbségeket, de nem bántuk meg, hogy befogadtuk őket :)
Mesélhetnél róla, hogy mik eddig a tapasztalatok, milyen következtetéseket vontál le.Érdekelne, ugyanis én mindig kutya párti voltam(vagyok), de elfogadom és meg tudom érteni, ha valaki más véleményen, állásponton van ebben a témában.
Pár napja vannak macskáink, előtte kutyánk volt, csak már elhalálozott. Hát mit mondjak, felettébb tanulságos, pedig még nagyon az elején vagyunk. Mindenesetre tényleg teljesen felesleges az összehasonlítás, igazából emberfüggő, hogy kinek melyik való (vagy adott esetben mindkettő, esetleg egyik sem).
a macska átlátta a helyzetet, és az ismeretlent derítette fel (ha nem lett volna jólnevelt, nem lett volna interaktív)
szóval megint egy friderikusz show,
aminek semmi különösebb értelme nem volt :-)
Ennyi. Semmi értelme emberi értékrend alapján összehasonlítani egy falkában élő és egy magányos ragadozó viselkedését. A kutyák ragaszkodása ennyi erővel ugyanolyan "önző" dolog, rájuk meg azt lehet mondani, hogy csak azért csinálják, mert falkában érzik jól magukat, és jobb híján a gazda és annak családja tölti be ezt a szerepet az életükben. Ösztönösen követik a környezetükben lévő, leginkább falkavezérnek tűnő "tárgyat" (amit bizonyít, hogy ezt akkor is teszik, ha az amúgy rosszul bánik velük, és marhára nem érdemli meg a ragaszkodást...).
A macskáknak viszont semmi szükségük társaságra, jól elvannak egyedül is, ennek megfelelően "nem állnak le akárkivel jópofizni", mégis ragaszkodnak ahhoz, akit megszeretnek - a közhiedelemmel ellentétben ezt bármiféle érdek nélkül is teszik, ezt tanúsíthatom.
Mindezeket végiggondolva nem biztos, hogy a kutyák automatikus, elvakult szeretete "többet ér", mint a macskák csak megérdemelt esetben, egyedi döntés alapján nyújtott ragaszkodása valaki iránt.
Ha kapcsolatot próbálunk kialakítani velük, a nyulak egész konkrétan behemót, lassú, cukkolható, de szerethető idiótáknak néznek minket, a disznók sovány és gyenge havernak, akit meg kell védeni, a papagájok meg ritka ronda, toll nélküli óriásfiókának. :D
Egyébként nem tök mindegy? :D Mindenki szeresse az állatkáját, akit választott, és fogadja el az ő viszonzását olyannak, amilyet nyújtani tud. :)
Fölösleges ez az összehasonlítgatás. Különben is, kutyát az tart, aki azt szeretné, hogy szeresse valaki, macskát meg az, aki szeretni szeretne valakit. :P :)
Az én cicámmal is kíváncsi lennék erre a kísérletre. Szegény olyan kicsiként került hozzánk, hogy az is necces volt, hogy életben marad-e, de sok szenvedés árán sikerült életben tartani. Azóta rendesen kikupálódott. Reggel, ha felkelek, vagy ha hazajövök melóból és ott van, egyből jön cirógatásért, meg hogy "megjelöljön". Simogatni csak a családnak szabad, idegeneknek nem engedi, szomszédoknak sem, bár velük nem ellenséges, idegenekkel viszont gyakran az. A szomszéd kutyája barát, viszont a többi kutya ellenség. Néhányan az utcából panaszkodnak, hogy hozzák a kutyának nevezett "patkánykutyájukat" és fel kell venniük, mert Regina szétkapná őket :D Enni kunyerál, de nem mászik bele semmibe, leül és kivárja, amíg elé teszem a tálat, ez csak nevelés kérdése, ahogy a szobatisztaság is, ahogy az is, meddig és hova mehet be a lakásba, mivel játszhat bent, mivel nem. Sokszor elkísér dolgozni, egy idő után eltávolodik, akkor bizonyos hangjelzésemre újra visszasiet hozzám, ez valahogy kialakult az évek alatt.
Viszont aki annyi figyelmet és időt szán a macskájára, hogy megkapja, megcirógatja, leteszi enni és megy, az ne várjon nagyobb "hűséget" a macskájától. Szoktatás, nevelés, odafigyelés kérdése az egész. Persze ez kutyával könnyebb. A fentiek ellenére azonban szerintem is általánosságban igaz a videó és a következtetések.
A Társ az a kutya, arról nem tehetnek, hogy valaki szolgaként bánik velük.
A macsek az egy jópofa dolog, lehet simogatni, meg dorombol, van ahol még hasznot is hajt és ennyi.
Nos... Általában minden macskatartó ismeri a társát, mert egy macska nem szolga, mint a kutya, hanem társ. A macskának akár egyedül is el tud lenni, de ha megmentesz egy macskuszt valami bajból vagy ott találod egy nap az ajtód előtt, akkor nagyságrendekkel hűségesebb, mint egy kuyta úgy, hogy soha nem veszti el a függetlenségét. A kutyánbak inkább érdeke, hogy veled maradjon és ez már egy beteges rajongássá vált a sok száz év alatt. A macska mindig meg tudta őrizni a függetlenségét és ezért csodálatosak!
A macska nincs háziasítva, csupán közös érdekek miatt kezdtek "együttműködni" az emberrel, ugye itt a kártevők irtásáról van szó főként. Néhány generáció után vissza is vadulnak a természetben.
A kutyát pedig sokkal régebb óta tenyésztik, mondhatni tudatosan, így már képesek felismerni az emberi érzelmeket és a nonverbális jelekből is tudnak olvasni, a macskákkal ellentétben.
Épp ezért nem szívesen hagynék egyedül egy csecsemőt macskával, mert konkrétan egy emberközeli vadállat.
Egy kutya gondolatai:
- Itt lakom ezzel az emberrel, aki etet engem, meleg szállást biztosít, simogat és szeret engem. Ezek szerint ő az Isten!
Egy macska gondolatai:
- Itt lakom ezzel az emberrel. Etet engem, simogat, takarít, szállást biztosít. Ezek szerint én vagyok az Isten!
A macska pontosan tudta, hogy a szolgája el fogja hagyni a szobát éppen ezért már előre kinézte magának az új szolgát. Amint a régi szolga visszajött teljes ignoranciával büntette az eredeti szolgát a viselkedéséért.
Szóval nagyon jó, ha neked az a tapasztalatod, hogy a kutyák érzelemgazdag, okos teremtmények, és a macskákról is hasonlóvá kezd válni a véleményed, mert ez azt jelenti, hogy sokat foglalkozol velük, és rászánod az időt, energiát, hogy megismerd őket. :) Nem véletlen, hogy vannak emberek, akik akár ugyanazzal az állattal is képtelenek megtalálni a közös hangot, képtelenek kezelni, míg mások remekül elboldogulnak velük, és vannak, akik olyan állatfajok egyedeit is bámulatos dolgokra rá tudják venni, akikről mindenki azt hiszi, hogy nem lennének képesek ilyesmire. Ez az emberen is múlik, egyrészt intelligencia, másrészt ösztönös tehetség, nyitottság kérdése. A más fajokkal ápolt kapcsolatod mélysége tehát a te érdemed, az állatok "csak" az "alapanyagot", önmagukat adják, ők (a faj fejlettségétől függő korlátok között) mindig nyitottak, ha megfelelő módon közeledik hozzájuk valaki. :)