Érdekes ünnepi beszélgetés Pál Feri atyával az elhivatottságról, családról, hitről, reményről, boldogságról, párkapcsolatokról. Többek között az is kiderül, hogy Pál Feri miért lett pap, miközben se szülei, de még nagyszülei sem voltak soha vallásosak és őt egyáltalán nem erre nevelték. :)
heavy jó témát hozott be, én a helyében azért más posztképet választottam volna:) amúgy trükkös, ilyenkor a dogmatikus hívők szerintem büszkén verik a mellüket, holott nyilván nem a katolikus egyház intézményének érdeme az, hogy Pál Feri atya, a nyitottságával messze túlmutat az általános megrögzött keresztény tanítások szürke sorain és ezzel olyan embereket is megérint akik egyébként nem vallásosak.
Sokkal emberközelibb annak köszönhetően, hogy ő inkább misztikus szemlélettel éli, és teszi meg azt amit egyébként az egyház hierarchista rendszerében a papok dogmatikusan cselekszenek.
Nála hála az istennek nem az a cél, hogy minél több hívőt szerezzen az egyháznak, hanem hogy a szívből szóló 'ösztönös' bölcsességével segítsen az arra rászorulóknak. Én személy szerint kedvelem őt, ő is egyike azon sokaknak akik építeni tudják a társadalmat.
Sokkal emberközelibb annak köszönhetően, hogy ő inkább misztikus szemlélettel éli, és teszi meg azt amit egyébként az egyház hierarchista rendszerében a papok dogmatikusan cselekszenek.
Nála hála az istennek nem az a cél, hogy minél több hívőt szerezzen az egyháznak, hanem hogy a szívből szóló 'ösztönös' bölcsességével segítsen az arra rászorulóknak. Én személy szerint kedvelem őt, ő is egyike azon sokaknak akik építeni tudják a társadalmat.
Heavy: te most ismerted meg őt?