Így van, egyetértünk. Még nagyobb baj, hogy nem csak a politikusok ilyenek, hanem a drága nép úgy saccperkábé 90%-a is.
Szerencsétlen parasztasszony is ha odakerülne, nem érne el eredményt. Hiába állna neki megreformálni a nyugdíjrendszert, egyből jönne pár százezer/millió droid, aki nem lát előrébb az orránál, és 10 körömmel kapaszkodna a mostani rendszerbe, mert "neki az jár". Ha Manyi néni nekikezdene az oktatást megreformálni, ott is lenne temérdek agyhalott, aki egyből ellenezné, mert neki akkor ott éppen egy ideig egy kicsit rosszabb lesz. Vagy ugyanez az egészségügyi helyzettel is eljátszható, avagy bármely állami szektorral, tetszés szerint. Most pl. van vagy 7-800ezer alkalmazott az állami szektorban. Elhiszi azt bárki is, hogy tényleg szükség van ennyi emberre? Könyörgöm, a 21. században élünk, az Internet és az okostelefonok korában! És több aktatologatót tartunk el, mint a 80-as évek írógép korszakában. A 7-800ezres létszámot simán le lehetne építeni úgy saccperkábé 300ezerre, vagy talán 400-ra. Igen ám, de a maradék 400ezer egyből nekiesne tüntetgetni meg követ hajigálni, mert "nem ad nekem munkát az állam". És nem látná be, hogy ahhoz, hogy idővel jobb legyen, tényleg erre lenne szükség. Nem, neki kellene továbbra is az íróasztal, ahová a nagyjából minimálbérért naponta bejárhat legyártani X kilogramm papírt, tök feleslegesen. Eszében nem lenne váltani, sőt, elvárja, hogy neki az állása úgy és ott megmaradjon (ha lehet, még többet is fizessenek neki a semmit nem érő munkáért), és a k.rvaannyát annak, aki pont az ő állását szünteti meg.
És persze ez minden egyes szinten és minden egyes szektorban így megy, a MÁVtól a rendőrségen át a állami hivatalokig, önkormányzatokig. Na meg persze ugyanilyen felfogással üzemel az egyetemi diáktól a nyugdíjas nagypapáig az emberek döntő hányada is.
Szóval ha Manyi néni lenne a miniszterelnök, akkor annyiból lenne csak jobb, hogy talán kevesebb lenne picit a mutyi, meg valamivel több lenne a nagymama lekvárjából. A demokrácia szabályai szerint csak akkor lehetne némi esély a sikerre, ha valaki megszerezne egy 2/3-ot és _tényleg_ reformálni akarna (nem csak lopni csalni, mint a mostaniak és elődeik). És még akkor is nehéz lenne.
De mivel a fityesz szépen eljátszotta most a 2/3-os lehetőséget, és (mondjuk ki) a lopáson és mutyikon kívül semmi értelmeset nem csinált, így ilyen esély egy jó darabig biztosan nem lesz. Magyarán vagy a demokráciát cseréljük le, vagy pedig haladunk tovább szépen lassan a lejtő legalja irányába.
(Esetleg még egy lehetőség lenne az, ha a különböző pártok tényleg félretennék a nyavajgásukat és közösen tolnák egy irányba a szekeret. De ennek itthon kb. annyi esélye van, mint hópehelynek a tábortűzben.)
Szerencsétlen parasztasszony is ha odakerülne, nem érne el eredményt. Hiába állna neki megreformálni a nyugdíjrendszert, egyből jönne pár százezer/millió droid, aki nem lát előrébb az orránál, és 10 körömmel kapaszkodna a mostani rendszerbe, mert "neki az jár". Ha Manyi néni nekikezdene az oktatást megreformálni, ott is lenne temérdek agyhalott, aki egyből ellenezné, mert neki akkor ott éppen egy ideig egy kicsit rosszabb lesz. Vagy ugyanez az egészségügyi helyzettel is eljátszható, avagy bármely állami szektorral, tetszés szerint. Most pl. van vagy 7-800ezer alkalmazott az állami szektorban. Elhiszi azt bárki is, hogy tényleg szükség van ennyi emberre? Könyörgöm, a 21. században élünk, az Internet és az okostelefonok korában! És több aktatologatót tartunk el, mint a 80-as évek írógép korszakában. A 7-800ezres létszámot simán le lehetne építeni úgy saccperkábé 300ezerre, vagy talán 400-ra. Igen ám, de a maradék 400ezer egyből nekiesne tüntetgetni meg követ hajigálni, mert "nem ad nekem munkát az állam". És nem látná be, hogy ahhoz, hogy idővel jobb legyen, tényleg erre lenne szükség. Nem, neki kellene továbbra is az íróasztal, ahová a nagyjából minimálbérért naponta bejárhat legyártani X kilogramm papírt, tök feleslegesen. Eszében nem lenne váltani, sőt, elvárja, hogy neki az állása úgy és ott megmaradjon (ha lehet, még többet is fizessenek neki a semmit nem érő munkáért), és a k.rvaannyát annak, aki pont az ő állását szünteti meg.
És persze ez minden egyes szinten és minden egyes szektorban így megy, a MÁVtól a rendőrségen át a állami hivatalokig, önkormányzatokig. Na meg persze ugyanilyen felfogással üzemel az egyetemi diáktól a nyugdíjas nagypapáig az emberek döntő hányada is.
Szóval ha Manyi néni lenne a miniszterelnök, akkor annyiból lenne csak jobb, hogy talán kevesebb lenne picit a mutyi, meg valamivel több lenne a nagymama lekvárjából. A demokrácia szabályai szerint csak akkor lehetne némi esély a sikerre, ha valaki megszerezne egy 2/3-ot és _tényleg_ reformálni akarna (nem csak lopni csalni, mint a mostaniak és elődeik). És még akkor is nehéz lenne.
De mivel a fityesz szépen eljátszotta most a 2/3-os lehetőséget, és (mondjuk ki) a lopáson és mutyikon kívül semmi értelmeset nem csinált, így ilyen esély egy jó darabig biztosan nem lesz. Magyarán vagy a demokráciát cseréljük le, vagy pedig haladunk tovább szépen lassan a lejtő legalja irányába.
(Esetleg még egy lehetőség lenne az, ha a különböző pártok tényleg félretennék a nyavajgásukat és közösen tolnák egy irányba a szekeret. De ennek itthon kb. annyi esélye van, mint hópehelynek a tábortűzben.)