Ha már össze akarod hasonlítani valakivel, akkor ez inkább Nagy-Bandó stílus volt - na de annak is rettenetesen gyenge. Viszont általánosságban egyáltalán nem szabad Hofihoz hasonlítani, ég és föld a különbség közöttük, hogy Hofi oly gyakran használt szólásával éljek. A "kisscsávó" egyébként már nem nagy forma. Talán az volt évekkel ezelőtt, akkor újszerű volt, mint az összes stand up komédiás itthon. Mára azonban a 99%-uk egy rakás lócitromot nem ér. (És milyen jól tette Bödőcs, hogy ott hagyta őket! El kell olvasni pár cikket vele, gyorsan kiderül, mi megy ott a háttérben.) Mindenki azt meséli, hogy mi történt vele azokon a haknikon, és az odavezető úton, amiken azokat meséli, hogy mi történt még egy megelőző haknin... és így tovább. Néha beszélnek arról, hogy milyen szülőnek lenni, vagy pár olyan történetet mesélnek el, ami egyébként minden átlagos emberrel megtörténik, csak mondjuk ők erre ráerőszakolnak pár viccesnek szánt mondatot. Ennél egy fokkal rosszabb, amikor saját élményként azokat a vicceket mesélik el, amik már egy bő évvel korábban végigszaladtak az interneten.
Persze ez jól van így, sokan szeretik őket. (Hogy miért pont ezt/őket, az már egy másik kérdés, ebbe nem megyek bele.) Viszont a valódi(!) stand up comedy rohadtul nem erről szól - az igaziak (külföldön) egy életstílust adnak elő, a saját hitvilágukat, miközben filozófiai, társadalmi, politikai és ki tudja még milyen sok rétű mondanivalója van előadásuknak. Hofi ennek nagyon jó példája volt, a külföldiek közül pedig Carlin-t és Bill Hicks-et emelném ki (sajnos ők már nincsenek közöttünk), de Eddie Izzard, Ricky Gervais vagy Joan Rivers is hatalmas nagy forma (és a sor végtelen)! De, úgy látszik nálunk minden valahogy kicsit máshogy működik, minden valahogy elveszíti az igazi tartalmát, csak a felirat és a máz marad meg, valódi belső tartalom nincs. Úgyhogy lehet, hogy hazai körülmények között a "kisscsávó" minőségnek számít (ismétlem magam, hogy miért pont ez a minőség, abba most nem szeretnék bele menni - de az baj, hogy ez az), odakint viszont csak egy átlagos viccmesélő lenne. (Amúgy itthon is az.)
Persze ez jól van így, sokan szeretik őket. (Hogy miért pont ezt/őket, az már egy másik kérdés, ebbe nem megyek bele.) Viszont a valódi(!) stand up comedy rohadtul nem erről szól - az igaziak (külföldön) egy életstílust adnak elő, a saját hitvilágukat, miközben filozófiai, társadalmi, politikai és ki tudja még milyen sok rétű mondanivalója van előadásuknak. Hofi ennek nagyon jó példája volt, a külföldiek közül pedig Carlin-t és Bill Hicks-et emelném ki (sajnos ők már nincsenek közöttünk), de Eddie Izzard, Ricky Gervais vagy Joan Rivers is hatalmas nagy forma (és a sor végtelen)! De, úgy látszik nálunk minden valahogy kicsit máshogy működik, minden valahogy elveszíti az igazi tartalmát, csak a felirat és a máz marad meg, valódi belső tartalom nincs. Úgyhogy lehet, hogy hazai körülmények között a "kisscsávó" minőségnek számít (ismétlem magam, hogy miért pont ez a minőség, abba most nem szeretnék bele menni - de az baj, hogy ez az), odakint viszont csak egy átlagos viccmesélő lenne. (Amúgy itthon is az.)