Pár éve a ritka betegségben szenvedő Lizzie-re rásütötték „a világ legrondább nője” címet. A 24 éves lány azonban visszavág, és megmutatja, mi is az az igazi szépség.
Szerintem ezzel az egész dologgal nem az a baj, ha az ember magában konstatálja, hogy nem szép az illető. Nyilván nem szép, kár tagadni, de valószínűleg ezzel ő is tisztában van, és elég baj neki. Hanem az a probléma, hogy a kinézet sokszor olyan mindennapi helyzeteket is befolyásol, amiknél egyáltalán nem kéne számítania. Pl. lehet, hogy szegény lány vásárolni sem tud elmenni anélkül, hogy megjegyzéseket tennének rá, lekezelő lenne vele az eladó, stb. Pedig ugyanolyan vevő mint a többi, a pénze pontosan ugyanannyit ér mint egy szép nőé, és nem partnert akar keresni, mit számít hát, hogy néz ki? Ő nem tudja előnyös, ízléses ruhaválasztással, igényességgel, ápoltsággal, edzéssel, odafigyeléssel, stb. kompenzálni a testi adottságait, pedig igazságosabb lenne ezek alapján megítélni valakinek a kinézetét, mert ezek azok a tényezők, amik az adott illetőn múlnak. Nyilván a férfiaknak sem "jön be", de nekik meg miért kell minden nővel éreztetniük, hogy éppen bejönnek -e, vagy sem...? Kit érdekel ez önmagukon kívül?