
Az egykori Szovjetunió területén cirkáltak a hűtővonatoknak álcázott nukleáris rakétákkal felszerelt ”halálszerelvények„. Három rakétát tudtak magukkal vinni, minden rakétában 10 robbanófej lehetett, amiből egy is elég lett volna Budapest megsemmisítéséhez.
Feltéve ugye, ha nem robban fel a levegőben a töltet (mondjuk egy erre a célra kitalált gyújtó hatására).
"bár akkor is sokkal rosszabb lenne, ha célba érne."
Ez nyilvánvaló. Hiszen éppen azért dobják oda. :)
"A termonukleáris bombák (hidrogén-bombák) pedig lítiumot és deutériumot használnak"
Nem. Azok deutériumot és _tríciumot_ használnak. De csak a 2. fázisban. AZ első fázisuk azoknak is egy voltaképpen hagyományos (1 fázisú) atomtöltet, ami lehet urán, plutónium, kalifornium, vagy bármely más alkalmas anyagú. És ezt az első fázist veszi körül egy deutérium-trícium köpeny.
"felaktiválna egy csomó anyagot (pl a bomba fém köpenyét"
??? He?
"Nem hülyeség a légvédelem..."
Nyilván nem véletlenül alkalmazzák. :) Bár azt jó tudni, hogy amiről most beszélünk, az nem tartozik szorosan a légvédelem körébe (bár oda is sorolható). Sokkal inkább a "harcászati és hadászati atomfegyverek, valamint azok elhárítása" kategóriába.
Azt meg megint csak hasznos tudni, hogy a célba juttató eszközök sem keveset fejlődtek az elmúlt pár év alatt. Egyrészt nem véletlen, hogy egy rakéta (most itt már csak a cikkből adódóan is az ICBM fegyverekről beszélünk) nem egy töltetet juttat célba. A rakétában lévő és az utolsó fázis előtt (még a légkör elérése előtt) kissé szétszóródó, majd saját pályán mintegy 15-20X-os hangsebességgel mozgó, 10 különálló töltet, megspékelve a hordozórakéta darabjaival (amit ugye szintén azonosítani kellene), elég komoly kihívást jelentenek az elhárító fegyverek számára. Külön mókás lehet, amikor a 10 töltet fogja magát, és elkezd manőverezni, esetleg még jóval a célpont előtt átmegy alacsonyrepülésbe (megpróbál a radarok észlelési magassága alatt célba jutni, hasonlóan mint egy cirkálórakéta) és úgy közelíti meg a célpontot. Külön viháncolásra adhat okot, amikor 10 töltetből (avagy hordozórakétából) csak 3-4 rendelkezik pusztító töltettel, a maradék csak csali, avagy zavarótölteteket juttat a területre. Tovább lehet bonyolítani a dolgot a védekező fél számára egy (vagy több) magaslégkörben avagy az űrben végrehajtott atomrobbantással is, amelynél ugye az elektromágneses impulzus frankón tönkrevágja a környezetében lévő elektronikai eszközöket (gondoljunk itt a radarokra, műholdakra, számítógépekre, egyéb elektromos eszközökre, stb. - a modern technológiák ráadásul sokkal érzékenyebbek erre, mint a korábbi csöves és hasonló eszközök). Márpedig egy űrben való robbantást jelenleg nemigen tud hatékonyan megakadályozni egyik rakéta-elhárító rendszer sem.
... Nem véletlen, hogy lehetőség szerint még indításkor szeretnék ezeket a rakétákat elpusztítani, és nem akarják megvárni, míg azok fentről potyognak majd alá. Csak ugye ahhoz az indítás közelében kellene lenni, ami mondjuk a szibériai tajgán finoman szólva is körülményes. (Legalábbis az oroszoknak bizonyára lenne pár keresetlen szava azokkal szemben, akik megpróbálják lelövöldözni az indítási fázisban lévő ICBM rakétáikat.)
És ez egyébként így van jól. Ha valamelyik állam rendelkezne olyan eszközzel, amivel hatékonyan meg tudná gátolni a másik hadászati atomfegyvereinek bevetését, akkor az majdnem olyan lenne, mintha csak ő rendelkezne azzal. Amiről meg ugye tudjuk, hogy nem szerencsés, mert a végén még képes lesz bevetni.
Az atomfegyverek mennyisége, hatóereje, és elhárításuk nehézsége a garancia arra, hogy nem lesznek bevetve. ... Itt természetesen nem az Izrael, Irán, Észak-Korea és hasonló kezekben lévő, kis- és közepes hatósugarú hordozóeszközökről beszélek. Azoknál nincs garancia arra, hogy nem vetnék be. És ezek a rakéta-elhárító eszközök pont ezeket próbálják megsemmisíteni, nem pedig a cikkben is szereplő interkontinentális eszközöket.