50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
A feltétel nélküli alapjövedelem valóban lehetőséget biztosít a munkahelyi mobilitásra, de elsősorban azok körében, akik amúgy is a munka világából szándékoznak biztosítani a megélhetésüket. Egyszerűbben kifejezve: nem kell annyira félnem egy esetleges elbocsátástól, leépítéstől, mert az átmeneti, munkakeresési időszakra is lesz valamennyi jövedelmem. Vagy épp nem kell elgondolkodnom a számomra kedvezőtlen munkahely feladásán, és néhány hónapot szabadon álláskereséssel foglalkoznom, mert addig is lesz valamennyi jövedelmem. Ez két okból is kedvező. Egyrészt ösztönzi a munkaadót a megfelelő munkakörnyezet kialakítására, hiszen a munkavállaló bátrabban hagyja ott, másrészt pedig mobilizálja a munkavállalókat. Kvázi felélénkíti a munkapiaci versenyt. Viszont csak és kizárólag az aktív munkavállalói népesség körében. Nekik pedig soha nem volt gondjuk az ösztönzöttséggel a munkavállalást illetően.
Nekem azzal a részével kapcsolatban vannak kételyeim, hogy a jelenleg is kizárólag szociális támogatásokból élőket ez a rendszer mivel ösztönzi a munkába állásra. Attól, hogy a szocpolt meg a közmunka utáni bért átnevezik alapjövedelemre, nem teremtenek ösztönzést.
Alapvető problémának látom, hogy kizárólag pénzügyi szempontból közelítik meg a munkavállalói hajlandóságot és ösztönzést. Már az egykulcsos progresszív adózásnak is az volt az elve, hogy ebben a rendszerben jobban megéri munkát vállalni, mint otthon maradni, mert a munkavállalással a bérnövekmény is érzékelhető életmódváltást eredményez.
A probléma az, hogy a kizárólag szociális támogatásból élőknek ez soha semmilyen formában nem alternatíva, pedig jellemzően bármilyen rendszerben jobban megéri pénzügyileg dolgozni, mint segélyből élni. A kizárólag segélyből élők a társadalom olyan rétegei, akiknek a munkavállalás nem kulturális sajátjuk, és ezen sajnos csak megfelelő integrációs politikával - leginkább oktatással - lehetne segíteni. A segély átnevezésével sajnos nem.