50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
Ráadásul az adakozás elterjedésének egyik hátulütője pont a szolidáris rendszer -> "Minek segítsek neki, amikor úgyis kap segélyt?" felfogás. Arról nem is beszélve, hogy (pl. nálunk) ha nem lenne szolidáris rendszer, akkor a megtermelt javaknak jóval nagyobb része maradna az emberek kezében, ami tovább ösztönözné az adakozásra.
Külön érv a felülről vezérelt szolidáris rendszerek ellen, hogy azokra is rákényszeríti ezt a viselkedést, akik alapból nem lenének szolidárisak. Ez pont olyan, mintha jönne egy rendszer, amelyik meg azt mondja ki, hogy tilos szolidárisnak lenni másokkal szemben. Mindkettő egy kényszer, ami akárhogy nézzük, igazságtalan, mert nem veszi figyelembe az egyén döntését.
Az én felfogásomban az egyén döntése lehetne az első ebből a szempontból. Az állam csak annyiban nyúl bele az egyén életébe, amenyire feltétlen muszáj.
Ettől függetlenül amit írtál, az már egy komoly előrelépés lenne a mostanihoz képest, és adott helyzetben támogatnám is. Pl. én a családi pótlékot is természetben adnám. Annyit tennék, hogy ingyen adnám minden gyereknek a tankönyvet, a menzát (itt rendes menzára gondolok, nem a mostani trutyira, amit sok helyen kapnak), az iskola és a suli közti közlekedést, iskolai ruhát, illetve csecsemők-kisgyerekek esetében babacuccokat, gyerekruhákat, bölcsödei ellátást.
Így biztos a gyerek kapná meg a ráfordított javakat, nem apu meg anyu költené el.
Annyival egészíteném ki a megoldásodat, hogy nem csak a támogatás irányát határoznám meg (természetben), hanem a rászorultság mértékét is. Jobban odafigyelnék arra, hogy XY számára valóban szükséges-e az adott dolog. De ahogy ismerlek, szerintem ebben sem tér el a véleményünk. ;)