50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
"de az meg "egyszerűvé", biztossá teszi a dolgot, ha úgyis vonják a fizetésből, aztán legfeljebb adakozik, aki akar, pluszban"
Épp az lenne a lényeg, hogy _nem vonnák_ tovább!
Tehát most mondjuk befizetsz 50% körüli adót meg járulékot (plusz rájön vásárláskor az ÁFA meg egyéb befizetendők). Ennek kb. fele (vagy még inkább több) arra megy el, hogy másoknak odaadják szolidáris alapon. Rokkant nyugdíj, segély, miegymás. De akár ide sorolhatjuk a nyugdíjat is, mert az is részben szolidáris alapon van kiosztva.
Viszont egy öngondoskodásra berendezkedett, kötelezően előírt szolidaritás nélküli rendszer esetében ez azt jelentené, hogy jóformán feleannyi adó meg járulék is elég lenne. (Sőt, ha a nyugdíjat is belevesszük, még kevesebb is.) Egy bruttó 200ezer Ft-os keresetből megmaradna neked olyan 140, és az ÁFA is csak olyan 10% körül lenne. Tehát a reálbéred legalább 1,5X-esére nőne. Nem beszélve az így leegyszerűsíthető, ezáltal kisebb és olcsóbb bürokráciáról, ami szintén költségcsökkentő tényező lehet. (Mondjuk itt tehetnénk egy kanyart ugyan, hogy a mostani államapparátus a jelen rendszerben is csökkenthető lenne legalább a felére, ha nem kisebbre, de ez más kérdés. :) )
Ekkora megtakarításból már igazán lehet adakozni, nem?
"sokkal könnyebben előfordulna az, hogy aki erőszakosabb (...) az sokat kapna, a meghúzódó (...) meg kevesebbet, vagy ad absurdum semmit."
Igen, ez benne van a pakliban. De ez már mindenkinek a saját egyéni felelőssége. Mind adakozói, mind pedig a másik oldalról. Ráadásul a jelen rendszerben ugyan én is, meg te is rengeteg embernek adakozunk segély és egyéb formákban. Viszont mégsem úgy viszonyul ehhez sem az adakozó fél, sem a kedvezményezett, hogy ez adakozás lenne.
Én (meg szerintem az emberek többsége) ezt adónak látja, nem pedig másokon való segítésnek.
A kedvezményezett pedig járandóságnak látja, nem pedig adománynak.
Tehát hiába az elosztó-felrovó rendszer, hiába szolidáris maga az elv, mégsem látja benne szinte senki a másokon való segítést. Sőt, a szükségképpen meglévő (valamilyen mértékű) mutyik, visszaélések és hasonlók miatt még azon kevesek sem látják hasznosnak, akik egyébként szolidáris segítségnek fogják fel az így kivetett adókat.
Tehát szerintem mindenképpen káros a kötelezően előírt szolidáris rendszer.
"úgysem fog semmilyen formában megvalósulni, mert nagyon sok szavazatot veszítene vele bármelyik oldal."
Sajnos igen. Igazából szépen-lassan átesünk (átestünk?) a pacinak arra az oldalára, ahol a parazita réteg elkezd többségben lenni és diktálni az eltartóinak. Ez egy darabig működhet, de idővel szükségképpen bukni fog. Hiszen egy idő után vagy fellázad az eltartó réteg; vagy pedig mindenki parazita akar lenni, tehát nem lesz elég eltartója a rendszernek.
---
Igazából pont amiatt is vagyok én az öngondoskodó, szolidaritást nélkülöző, és az emberek életébe csak a legszükségesebb mértékben beleavatkozó állami rendszerek pártján (nevezhetjük minarchizmusnak is, mert voltaképpen az az, amiről beszélek), és ezáltal ellene a cikkben is szereplő felvetéseknek), mert:
1. Az egyének szempontjából nézve sokkal igazságosabb a minarchizmus.
Nincs meg az, hogy állam bácsi osztja el a javak nagy részét a saját belátása szerint. Az állam szinte soha nem igazságos egy elosztáskor, hiszen valamilyen szinten kompromisszumra kényszerít mindenkit. Az egyén viszont a saját szempontjából nézve mindig igazságos. Ha pl. te úgy gondolod, hogy oda kell adnod 1000 Ft-ot annak a hajléktalannak, akkor a te szempontodból nézve te igazságos döntést hoztál. Ha ezt az 1000 Ft-ot az állam adja oda valamelyik hajléktalannak (vagy éppen kevesebbet/többet ad), akkor már nem biztos, hogy igazságosnak tartod. Hiszen lehet, hogy te többet adtál volna, vagy kevesebbet, vagy annak éppen nem adtál volna, mert tudod, hogy alkoholista és a másiknak adtad volna, stb. Ergo a jelen felülről előírt szolidáris rendszer igazságtalan az egyének szempontjából.
A minarchizmus nem igazságtalan. (Kivéve persze az államon élősködő parazita életmódot folytatók szempontját, mert nekik a minarchizmus maga a pokol, hiszen nehezebben tudnak megélni másokból, pláne az államból.)
2. Meghagyja az egyének szabad döntésének a jogát.
Sokszor hivatkoznak arra, hogy azért kell szolidárisnak lennünk, mert az emberek úgyis ezt akarják. De hát hogyan lehetne jobban lemérni azt, hogy mit is akarnak az emberek, mintha közvetlenül a kezükbe adjuk a döntés jogát??? :)
Ha egy nem szolidáris (pl. minarchista) rendszerben nem adakoznak a népek, akkor nyilván nem tartják ezt a dolgot fontosnak. Így emiatt hibás lépés is lenne őket kötelezően szolidaritásra rákényszeríteni.
Ha meg adakoznak maguktól is, akkor meg azért káros a kötelezően előírt szolidaritás, hiszen mindenki maga tudja, hogy mely irányba és mennyire is akar szolidáris lenni.
Tehát a felülről vezérelt adakozó rendszer mindkét esetben hibás, mert elveszi az ember szabad döntésének a jogát.
A minarchizmus meghagyja ezt a jogot.
3. Ugyanakkor meghagyja nekik a _felelősséget_ is maguk és embertársaik iránt.
A jelen rendszerben mindenki egy harmadik személynek gondolja az államot, és nem fogják fel, hogy azok éppen ők maguk. Nem érzik a felelősségüket, hiszen kötelező szolidáris / szociális rendszer van. Az állam "mindenkiről gondoskodik", tehát lehet rá ujjal mutogatni, és hárítani magunkról a felelősséget az állam irányába. Jelen rendszerben az egyén nem érzi magát felelősnek mások rossz sorsáért, hanem az államot hibáztatja. Jelen rendszerben az egyén még a _saját_ rossz sorsáért sem önmagát érzi felelősnek, hanem ott is másokat hibáztat!
Egy általam vizionált rendszerben ez nem fordulhat elő, hiszen az állam nem gondoskodik senkiről (a gyerekeket kivéve persze, de ettől most tekintsünk el). Mindenki magáról gondoskodik, illetve mindenki maga segíti az embertársait. Így a felelősséget is meghagyja az egyéneknek. A felelősségért cserében pedig meghagyja a második pontban írt szabadságot.
4. A fentebb írt két pont miatt sokkal jobban támogatja a fejlődést.
Egy minarchista rendszerben azok kerülnek jobban előtérbe, akik eredményesebbek, hasznosabbak, leleményesebbek, alkalmazkodóképesebbek. Egy olyan rendszerben elképzelhetetlen lenne az, hogy a parazita réteg diktáljon, hogy élősködjön mások energiáján, és ezzel visszahúzza a csoport fejlődését. Itt tényleg azok jutnának eredményre, akik tesznek is érte, és akik nem mástól várják a problémáikra a megoldást, hanem elsősorban önmaguktól.
5. Előnye még a minarchista rendszernek az, hogy rendkívül hasonlít a természeti szabályokra.
Igazából maga a kapitalizmus is voltaképpen a természeti szabályokat tükrözi. Éppen ezért nem megy szembe az emberi természettel (mint pl. a kommunizmus), hanem ellenkezőleg - az alapján működik. És éppen ezért tud hatékonyabban reagálni mondjuk egy váratlan helyzetre.
Tud szolidáris is lenni, ha arra van szükség (hiszen az egyének szabadsága adott, hogy szolidárisak legyenek). De képes arra is, hogy a saját egyéni érdeket előtérbe helyezze a mások segítése helyett, ha éppen erre van szükség. Könnyen változhat, könnyen alkalmazkodik, éppen ezért ki tud heverni bármilyen problémát.
Persze, vannak néha gazdasági válságok, megingások, de ezek - ha jobban megnézzük az elmúlt pár ezer év történéseit - igazából mindig csak ugródeszkák voltak egy következő nagyobb mértékű fejlődéshez.
A cikkben írt megoldás pont egy erősen szolidáris rendszert hoz létre, ami ellentétes lenne a fenti előnyökkel.