50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
Mondjuk néhány dolog azért ezzel kapcsolatban is kétséges: az adó drasztikus csökkentése esetén miből tartanád fenn az olyan szervezeteket (pl. rendőrség, mentők, tűzoltóság, közművek), amik közhasznú tevékenységet folytatnak. Vagy fogadjon mindenki magántestőrt, őrszemet, merje, tisztítsa a vizet maga a Dunából? Miből szerelnél fel kórházakat, műtőket, vennél MRI készüléket, stb. Az nem két filléres kiadás, csak sok ember tudja összedobni rá a pénzt. (Persze lehet magánosítani a teljes egészségügyet, és akkor egy cég veszi meg ezeket a dolgokat, csak akkor meg annyiba fog kerülni egy szívműtét, hogy azt egy átlagember nemigen tudja majd megengedni magának.) Utakat sem lehet úgy építeni, hogy egyenként kifizeti mindenki a háza előtti szakasz díját (- vagy nem, mert úgy dönt, hogy neki arra nincs szüksége...). Szóval valamennyire muszáj együttműködnünk, közös keretből gazdálkodnunk, felülírni az egyéni érdekeket, döntési szabadságot a "közjó" érdekében, mert együtt élünk, nem elszigetelt tanyák halmazában.
Ugyanígy adakozás szempontjából is tartok tőle, hogy ha nem lenne muszáj, legyünk őszinték, a dolgozó emberek túlnyomó többsége nem érezné szükségét, hogy nem dolgozó ismeretleneket a saját pénzéből támogasson, mert annyira áttételesen érződik csak ennek az adakozó számára is pozitív hatása, hogy az egyéni szinten nem motiváló (most az érzelmi tényezőket nem számítva). Pedig erre szükség van, ha stabil, életképes társadalomban szeretnénk élni úgy, hogy nem kell attól rettegni, hogy ha neadjisten bármi történik veled, akkor éhen hal a családod / vadidegenek pillanatnyi jóindulatára van bízva a boldogulásuk. Ez szerintem inkább visszalépés lenne, és növelné a rászorulók kiszolgáltatottságát. (És rászoruló bárkiből, bármikor lehet - akár egy hülye baleset miatt te is kerülhetsz egyik napról a másikra egyik oldalról a másikra...)
Ami a gyakorlati megvalósítást illeti, az általam felvázolt kérdések is enyhe kellemetlenséget jelentenének csak az átmeneti időszak megpróbáltatásaihoz képest. Egészen konkrétan szerintem polgárháború törne ki, mert az emberek nem tudnak egyik napról a másikra (sőt, egyik generációról a másikra) öngondoskodásra átállni. Kialakulna egy, a mainál sokkal kiszolgáltatottabb, ezáltal elkeseredettebb, ezáltal veszélyesebb réteg...