50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
Az a gond, hogy amit leírtál, az egy közepesen / jól kereső embernél működik, de még drasztikus adócsökkentéssel sem marad annyi pénze egy kisebb keresetű embernek, hogy minden szempontból öngondoskodó legyen. Tehát ők ezzel a rendszerrel arra lennének ítélve, hogy eldöntsék, hogy pl. műtétre VAGY nyugdíjra VAGY a gyerek továbbtanulására gyűjtenek. Magyarul elsznek olyanok, akik azért fognak szívni egy életen át, mert a szüleik mondjuk nem tudtak kifizetni neki egy gyerekkori gyógykezelést vagy az oktatását. (Amerikában ugye ez megy.) Márpedig ilyen emberek is vannak (nem is kevesen), és az ő munkájukra is szükség van. Nem lehet mindenki jól fizetett informatikus / orvos, kellenek az utcaseprők, bolti eladók, stb. is, de nekik meg azért, hogy öngondoskodók lehessenek nyilván nem lehet akkor mostantól kezdve ugyanannyi fizetést adni mint egy diplomásnak (az olyan lenne már mint az alapjövedelem). Tehát ehhez az egészhez először az kéne, hogy stabil, jó gazdasági helyzetben legyen az ország és a benne dolgozó emberek. Ezért írtam, hogy Svájcban lehet, hogy működnének az ilyen alternatív elképzelések, de nálunk nem. (Svájcban viszont a mostani rendszer is működik...)
A másik az, hogy én nem igazán bízom a biztosítókban. A vagyonbiztosításokhoz hasonlóan biztos itt is az lenne, hogy ha valamilyen egészségügyi szolgáltatásra lenne szüksége az embernek, akkor megpróbálnák bebizonyítani, hogy valójában nem is beteg / maga okozta a betegségét, meg utólag mégis csak a felét fizetnék ki a műtétnek, stb. Épp azért, mert a piaci szabályok szerint ezt kell tenniük, ha sikeresek akarnak lenni. Alapvető közszolgáltatásokat szerintem nem szabad profitorientálttá tenni.
A feltételekhez kötött szavazati jogot viszont támogatom, és ezt minden további nélkül most is meg lehetne valósítani (és mindjárt jobb helyzetben is lennénk...). Milyen alapon döntenek pl. analfabéta emberek ilyen kérdésekben, amikor tájékozódni sem tudnak a világ dolgairól, jó eséllyel azt sem értik, mit jelent az az X, amit a papírra húznak. Ahogy a gyerekek sem szavazhatnak, úgy azon is el kéne gondolkozni, hogy a demens, szellemi leépülésben lévő idősek meg miért igen. Nyilván annak nincs értelme, hogy felső korhatárt szabjunk, mert lehet valaki szellemileg friss 90 évesen is, de valahogy mégis egy alap intelligenciához, belátási képességhez kéne kötni a szavazati jogot. Az egyébként a butább embereknek is előnyös, ha az értelmesebbek döntik el, merre menjen az ország. Nyilván ezen lehet vitatkozni, hogy hogyan határozzuk meg valakiről, hogy mennyire értelmes, amikor még az IQ tesztek felépítése, kiértékelése és megítélése sem egységes... A másik megoldás tényleg az, hogy az szavazzon, aki a szétosztandó pénzt megkeresi, csak azért itt sem olyan egyértelmű a helyzet, mert mi van pl. azzal a nagymamával, feleséggel, aki napi 24 órában segíti a családot, vigyáz a gyerekekre, főz, stb., hogy a családtagjai nyugodtan folytathassanak kereső tevékenységet. Ő ugyanúgy hozzájárul a produktumhoz, így megérdemelné a szavazati jogot, de nincs ugye fizetése...