50 ezer forint, ami felforgatná Magyarországot Újra mindenki a feltétel nélküli alapjövedelemről beszél, miután egy szociológusokból álló csoport kidolgozott tervet tett le az asztalra LÉT néven, a tanulmány bemutatóján pedig Surányi György bankelnök is a koncepciót éltette. Ez lenne a csodaszer a szegénység ellen, vagy valami újabb, valóságtól elrugaszkodott álom?
Pár napja: Adjon az állam! Szebb jövőt!
Tudom, volt már itt régebben is téma, de hátha sok embernek kimaradt, ill. változott a véleménye, vagy egyszerűen csak most szólna hozzá... Ti bevezetnétek a feltétel nélküli alapjövedelmet?
Nagyon helyesen teszed! Hiszed vagy sem, veled lehet itt a legjobbakat vitatkozni. ;)
"de még drasztikus adócsökkentéssel sem marad annyi pénze egy kisebb keresetű embernek, hogy minden szempontból öngondoskodó legye"
Akkor ezzel most azt mondod, hogy a jelenlegi rendszerben a _kereső_ emberek kb. 50-60%-át a maradék 40-50% tartja el? Azt még csak-csak el tudom fogadni, hogy egy minimálbéres ember nem tudna mindent kifizetni. De egy minimálbér feletti már nagyjából igen.
Persze lehet, hogy szívműtétre már nem futná. De a legtöbb dologra azért szerintem igen.
(A többieknél meg közrejátszhatna az adakozás.)
"mert a szüleik mondjuk nem tudtak kifizetni neki egy gyerekkori gyógykezelést vagy az oktatását"
- A gyerekkori gyógykezelését nem is kellene fizetniük, mert azt az állam állja, bármilyen gyógykezelés esetén. Gyerekek esetében az állam fizeti a gyerek biztosítását/EÜ ellátását, a szülőnek nem kell.
- Az oktatása gimnázium végéig biztosított a gyereknek. Ha szakközépbe megy (nyilván ingyen kaja meg hasonlók ott is ingyen járnának államilag fizetve, hiszen 18 alattiról van szó), avagy egyetemre/főiskolára, ott az ilyen képzéseket lehetne ugyan saját zsebből is fizetnie, de ösztöndíj is működne, hiszen a cégeknek is érdeke, hogy olyan munkaerőt kapjanak, amely tényleg azt tudja, amire nekik szükségük van. Tehát fizetnék/állnák a tanítás költségét (nyilván elsősorban a jobb tanulók esetében, de a többieknél is).
Ez a rendszer (ha jól csinálják meg) kiküszöbölhetne egy csomó oktatási problémát. Pl. ma gond a felsőoktatásban, hogy egy csomó olyan képzés van, amire semmi szükség. Mégis milliárdok mennek el ilyenekre. A képzések másik része meg olyan, amire ugyan van szükség, de a képzés minősége a béka hátsója alatt van. Kiscsávó elvégez egy egyetemet, majd odakerülve a munkahelyére néz ki a fejéből, mert nem tanult semmi olyat, amit csinál majd.
Ebben a rendszerben viszont a szakoktatást elsősorban a cégek állják. Magyarán mivel ők fizetik, így a képzés minőségére/milyenségére is erős ráhatással lennének. Ha egy cég egy iskolától nem kap megfelelő emberanyagot, akkor nem fogja tovább támogatni azt az iskolát - az iskola bezár. Viszont támogatni fog olyat, amelyik valóban jó emberanyagot termel (aktuális, használható ismereteket oktat). Leginkább pont a cégek tudják, hogy mi is kell nekik, mire kell oktatni a leendő alkalmazottaikat. Ma sok helyen az 50 éves egyetemi tanár bemegy, és elmakogja ugyanazt, amit 10 meg 20 éve is elmakogott. Sokszor fingja nincs az aktuális trendekről, stb. És mégis megteheti, mert állam bácsinak nincs sem kapacitása, sem rálátása, hogy ezt korrigálja. Ráadásul a korrigáláshoz szükséges javaslatokat pont az említett 50 éves egyetemi tanár írja, magyarán hülye lenne magát kirúgatni.
Az általam vázolt rendszerben viszont a cégek (mivel pénzük van benne, nem is kevés) bizony odanéznének, hogy mit is kapnak a pénzükért. Ott az ilyen egyetemi tanár már másnap menne a levesbe. A cég megmondja, hogy mit és hogyan vár el a leendő alkalmazottaitól. És azt tanítják akkor a szakiskolában. Egyúttal aki bekerül egy ilyen iskolába (mert mondjuk megfelelő hozzá a tanulmányi eredménye) és el is végzi azt, annak máris lenne munkahelye (előzetes szerződés, stb.) Németországban mikor kint voltam, kiválóan működött ez a rendszer sok helyen. (Nem most volt, kb. 15 éve már, de gyanítom azóta sem romlott ez olyan húde sokat. Ráadásul nálunk is jellemző volt ez még az átkosban. Tudom, van több olyan szak, ahol ez nehezebben megoldható, de némi állami segítséggel áthidalhatóak a problémák.)
"Tehát ehhez az egészhez először az kéne, hogy stabil, jó gazdasági helyzetben legyen az ország és a benne dolgozó emberek."
Ez olyan 22-es csapdája. Amíg nem hozzuk rendbe a gazdaságot, addig ezt nem tudjuk meglépni, Amíg ezt nem lépjük meg, nem lesz rendben a gazdaság. ... Elvesztünk!!! :D
"én nem igazán bízom a biztosítókban."
Én sem. De erre vannak a szerződések. Pontról pontra minden le van náluk írva.
Egyébként egy ilyen esetben, mikor általánosan használja sok ember a biztosítókat, nyilván lenne közöttük rendes verseny. És számítana az értékelésnél, hogy az embereknek mi a véleménye az adott cégről. Ráadásul (mint írtam is) lenne a többi mellett egy _állami biztosító is_. Nem kötelező otthagyni azt, hanem csak a lehetősége lenne meg rá az embereknek.
Épp ez lenne a jó benne, hogy semmi nem lenne kötelező, viszont mindent lehet, amit most, csak kiegészül még több más dologgal, amelyek közül szintén lehet választani. Megadja az embereknek a szabadságot, hogy ők döntsenek a saját sorsukról. (Meg vele együtt a felelősséget is persze.)
/Egyébként tavaly egy rokonom kötött biztosítást egy családi házra. Valami 10-12ezer Ft volt a részlet, amit 3havonta kellett kifizetnie, tehát nem nagy összeg. Jött egy vihar nyáron, és elmozdított pár cserepet, és be is áztak emiatt egy kicsit. Elment az alkusz vagy milyen céghez, bejelentette a kárt, másnap kijött a biztosítótól a kárfelmérő, megnézte, és szemrebbenés nélkül kifizettek neki valami 40ezer Ft-ot. Ha azt mondta volna a rokon, hogy megcsináltatja a kárt és utána számlával igazolja a teljes költségét a javításnak, akkor többet is kérhetett volna, de inkább belement a bemondásos alapú fix kézbe kapott összegbe. AMi egyébként úgy 5X-ösen fedezte a javítás költségét. :) Mindezt úgy, hogy addig csak 2X fizette ki a 12ezres díjat. Tehát full korrekt volt a biztosító. Van ilyen is./
Nyilván ha pár biztosítóval kapcsolatban jók a tapasztalatok, akkor az emberek annál kötnek biztosítást.
És az is igaz, hogy a biztosítók nézik majd a körülményeket is. És ez így is van jól. (Annyi kikötéssel, hogy előre nézzék, ne utólag. :) ) Pl. ha Gazsi dohányzik, akkor a rizikófaktora miatt nyilván nagyobb összeget kell fizetnie ugyanazért a biztosítási csomagért, mint Jánosnak, aki nem dohányzik. Máris meglenne a rendszeres egészségügyi szűrése a lakosság egy jó részének, ráadásul itt is előjönne a saját felelősség kérdése. Pl. nem kellene a cigire meg az alkoholra jövedéki adókat rakni, meg elfelejtenénk a chipsadót is. Minek? Szívja csak a jóember két pofára a cigit, úgyis saját magának fizeti. Ma pl. én fizetem sokak tüdőgondozását, akik nagy ívben sz@rnak rá, hogy tönkrevágják magukat. Ebben a rendszerben viszont nem kellene állnom az agyatlanok költségeit, hanem csak a magamét. Nem szolidáris a rendszer, viszont sokkal igazságosabb.
"de valahogy mégis egy alap intelligenciához, belátási képességhez kéne kötni a szavazati jogot"
Ezen sokat gondolkodtam én is, és nem hülyeség. Csak nehezen kivitelezhető, több hibára ad lehetőséget. Ráadásul elég rosszul veszi ki magát, amikor Jóska bemegy szavazni, elérakják az IQ tesztet, ránéz bamba tekintettel, majd kijön. Utána meg a fél falu azon röhög, hogy gyagyás a szerencsétlen. :)
De ettől függetlenül maga az ötlet nem rossz. De helyette a "cenzus"-alapút jobbnak tartom. Igazából ha hülye az adófizető, ha nem, mégiscsak hozzájárult valahogy a társadalom működéséhez. Ez egyrészt már magában jó eséllyel azt jelenti, hogy egy picurka sütnivalója azért csak akad. Másrészt valamilyen szinten mégiscsak az általa beadott pénzről dönt, amitől megvonni a jogát nem lenne etikus.
"ugyanúgy hozzájárul a produktumhoz, így megérdemelné a szavazati jogot, de nincs ugye fizetése"
Igazából ebben is van igazság. Mondhatnám rá válaszként, hogy kiválthatja (megveheti) a jogot, de az sem lenne szerencsés, mert az plusz költség ilyen esetben. Tehát jogos a felvetés.
Annyit talán mondhatok rá (amellett, hogy agyalok még rajta :) ), hogy amikor anyuka/nagyi vigyáz a gyerekekre, akkor megkönnyíti annak a dolgát, aki a pénzt keresi, és aki enélkül talán nem is tudna pénzt keresni. Tehát a kettőjük munkája lehet, hogy csak 1 emberé. Miközben a másik ember amellett hogy dolgozik, neveli is a gyereket (segítség nélkül), tehát neki meg joggal mehetne a dupla szavazati jog. Szóval innen nézve megoldottam a problémát. :) De mint mondtam, gondolkodom még rajta, mert nálam is sántítok. :)
Esetleg a szavazat súlyozása lehetne egy szempont...? De az meg nem csak hogy nagyon bonyolítaná, de nem lenne könnyű olyan súlyozást kitalálni, ami valóban igazságos.