A hatodik érzék nem létezik Pár hónapja ugyanezen a hírportálon: Tényleg van hatodik érzék
Nektek mi a véleményetek, szerintetek létezik, nem létezik, volt-e már tapasztalatotok ezzel kapcsolatban?
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
A hatodik érzék nem létezik Pár hónapja ugyanezen a hírportálon: Tényleg van hatodik érzék
Nektek mi a véleményetek, szerintetek létezik, nem létezik, volt-e már tapasztalatotok ezzel kapcsolatban?
Igen, ez elfogadott tény (bár a részleteit nem teljesen ismerjük), ezzel magyarázzák ugye a pszichoszomatikus betegségek kialakulását is. Nem konkrétan a beszéd van egyébként hatással a sejtjeinkre (bár maga a motoros mozgás is kihat a szervezet állapotára, ezért (is) jó, megnyugtató, felemelő érzés pl. énekelni), hanem a közben érzett érzelmeink, vagyis tulajdonképpen az idegrendszerünk állapota. Ami nem meglepő, tekintve, hogy az idegrendszer és pl. az immunrendszer, valamint a hormonháztartás ezer szállal kötődik egymáshoz. Ezt a hétköznapi életben olyan jelenségekben érhetjük tetten, hogy pl. a depressziós emberek gyakrabban betegszenek meg nem idegrendszert érintő betegségekben (pl. fertőzésekben) is.
Nyilván ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy kimond az ember egy "varázsszót", amit ha hall a másik (vagy ő maga), akkor megbetegszik vagy meggyógyul tőle. Az számít, amit az adott szó a másik emberben (illetve abban, aki mondja) érzelmileg kivált.
Azt a baromságot nem kommentálnám, hogy a GMO élelemből géndarabok épülhetnek be a fogyasztó szervezet sejtjeibe. Az magától kurvára nem épül be sehova, kell hozzá egy közvetítő rendszer és enzimek garmadája, és még ha valami csoda folytán ez sikerülne is, rengeteg javító mechanizmus van, amik épp a sejtbe jutott, idegen DNS (pl. vírusok) eliminálását célozzák meg. De ha még ezt is ki tudná cselezni egy firnyákos DNS darabka, esélyes, hogy a szervezet több ezer milliárd sejtjéből egyetlen, valószínűleg viszonylag hamar lecserélődő sejtjének DNS állományába sikerülne beépülnie, azon belül is valószínűleg a genom egy olyan pontjára, ahol nem oszt, nem szoroz a jelenléte (kicsi az esélye, hogy épp egy működő gént kódoló / szabályozó részt tenne tönkre, változtatna meg). Szóval ettől marhára nem kell parázni. Ahogy Oláh is mondja, hozzá vagyunk szokva az idegen DNS jelenlétéhez a szervezetünkben - sőt, ez a normális, tekintve, hogy nem saját magunkból táplálkozunk, ugye...