
Háromszázezer forintnyi támogatást ad az állam azoknak, akik nem csupán általános- és középiskolás korukban, hanem a felsőoktatásban töltött évek alatt is magasról leszarták, hogy nyelvet tanuljanak. Még jó, hogy nem vagyok döntéshozó, mert tőlem mindössze tajgetoszi repjegyet kapnának. Csak oda.
A diploma, mint "papír" megszerzésének velejárója a nyelvvizsga-követelmény. Aki felsőfokú tanulmányokat folytat, az vállalja ennek a követelménynek a teljesítését, ugyanúgy, mint a kötelező tantárgyi követelmény teljesítését. Az affinitásnak meg az időnek ehhez semmi köze. Jogosítványt se adnak úgy (jobb esetben), hogy elindulni megtanulsz, megállni meg nem, mert utóbbira nem volt affinitásod meg időd.
Másképpen szólva, ha nincs időd és affinitásod, nem kell belevágni. Hogy miért mondom ezt? Mert akinek nincs ideje és affinitása rá, annak jó eséllyel nincs is igazán szüksége a papírra, és valószínűleg a vele járó ismeretek többségére sem. A számára szükséges ismereteket pedig meg lehet tanulni néhány könyvből, mint ahogy a nyelvtudást is meg tudja tanulni más keretek között "csak olvasás" szintjén.
Ismételten oda lyukadunk ki, hogy át kellene gondolni, mit jelent a diploma. Ha fenn akarjuk tartani az értelmiségi látszatot, a szakmai felsőfok, "felsőbbrendűség" látszatát, akkor igenis jogos a követelmény, ha meg nem, akkor el kell törölni az egészet, aztán nyomtatni a diplomákat úton-útfélen.
Azt továbbra is tartom, hogy manapság egy szellemi tevékenység kiemelkedő képviselői nehezen fognak boldogulni idegennyelv-ismeret nélkül, márpedig a fejlődés kulcsa az, hogy a szakma kiemelkedő képviselői világszínvonalú munkát legyenek képesek végezni.