Az a baj, hogy akaratot ésszel sose fogsz tudni meggyőzni. Akarattal állsz szemben, nem csak gyenge elmével. A tagadók nem akarnak semmiben részt venni, nem akarnak gondolkodni, változást se akarnak. Azt se tudják, mihez képest. Az unokáik életére is szarnak, hol lesznek ők már akkor. Majd megoldják. De azért emeljék az utódok sűrűn a kalapot, amiért hajlandó volt anya és apa összefeküdni és még bútort is vettek a szobába. Nekik a világ ebben a korcs állapotában tökéletesen megfelel. Kényelmes. Aki úgy él, hogy ember embernek farkasa, annak ez az ősemberi szint nagyon fasza. Ősemberek, akiknek odadták az elektromosságot. De alig várom, hogy kiderüljön, hogy minden igaz (HOGY BEMONDJÁK A HÍRADÓBAN :D). Akkor majd az lesz, hogy minden teljesen egyértelmű, ők tudtak mindent, csak mi félremagyaráztuk, meg rosszul tudtuk, mert a híradóban nem pontosan ezt mondák, meg egyébként is, bennünk sose vert igazán gyökeret a racionalitás. Akkor is mi leszünk a hülyék, ez teljesen biztos. Közben meg ölelgetni meg puszilgatni kell őket, hogy az érdekükben objektív tényekről tárgyalhass velük, és még akkor is a kedélyük dönti el, mi igaz és mi nem. Nekem ha ezer életem lehetne, de olyan kéne legyen, mint az övék, inkább egy se kéne.