Több, nagyon komoly probléma is van a jelenlegi paksi bővítéssel.
Az első az, hogy tíz év múlva lett volna esedékes.
A második az, hogy nem történt társadalmi vagy akármilyen érdemi szakmai vita a bővítés előnyeiről és hátrányairól.
A harmadik az, hogy az előrejelzések szerint nem lesz olcsóbb tőle az áram, és még az unokáink is a kamatokat fogják fizetni.
A negyedik pedig az, hogy a kiégett fűtőelemek tárolása nincs rendezve.
Egy atomerőmű bővítése nem olyan kérdés, amit néhány hónap alatt le lehet, vagy le szabad zavarni.
Egy normális országban (ismétlem, normális országban), ha egy kormány előáll azzal az ötlettel, hogy építene még egy blokkot a már meglévő atomerőműjéhez, akkor előbb pár dolgot el kell(ene) intéznie.
Először is több szakértőt megkérdezve föl kell mérni azt, hogy megéri-e befektetni az atomenergiába, pláne akkor ha van még tíz évünk addig, amíg a döntést meg kell hozni. Néhány év alatt jelentős változások mehetnek végbe az energiapiacon. Európában az atomenergia, ha lassan is, de hanyatlik. Az EU-2020 stratégia egyik fő célkitűzése az, hogy 2020-ra az európai energiatermelés legalább 20%-át megújuló forrásból fedezzük. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a megújuló energiák piaca egy dinamikusan fejlődő terület, akkor talán komolyan fontolóra kellene venni azt, hogy közel 1̲0̲ év múlva mi várható ezen a területen.
Jó, mondjuk azt, hogy már csak 3 év van hátra a tervezett bővítésig, és a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a nukleáris energia legalább olyan jó, mint a megújuló energia. Ekkor következik (ismétlem, normáliséknál) a társadalmi vita. Ez abból áll, hogy a kormány elérhetővé tesz minden tanulmányt. Civil szervezetek és kormányzati szervek előadásokat, szemináriumokat szerveznek, ahol az állampolgárok egy többnyire elfogulatlan képet kaphatnak az atomenergia előnyeiről és hátrányairól. Ha ez is megvan, akkor jöhet a népszavazás, ugyanis az energiapolitika, különösen ha nukleáris energiáról van szó, nem csak politikai kérdés, nem szabad tisztán politikai kérdésként kezelni. Aztán ha a végén a többség megszavazta, akkor (kb) senki sem fogja botrányként kezelni az ügyet, senki sem fogja úgy érezni, hogy a saját életéről már megint olyan emberek döntöttek, akiknek halvány lila gőzük nincs arról, hogy milyen átlagpolgárként az világ. Ez a kérdés engem is érint, téged is érint, "Józsi bácsit" is érinti, az országgyűlési képviselőket meg a miniszterelnököt is érinti. Ha lehetek egy kicsit komcsi, akkor még azt is hozzátenném, hogy előbbi csoportot jobban érinti a kérdés, mint az utóbbit, mert mi tehetetlenebbek leszünk védekezés és költözés szempontjából egy katasztrófa esetén, és nekünk sokkal többet számít az a +-3000 forint (mondjuk), mint az utóbbi csoportba tartozóknak.
Merthogy az előrejelzések szerint a paksi bővítés annyira jó üzlet, hogy még az áram is drágább lesz tőle.
Ezzel a (tudom, talán nyugati szemmel is kissé idealisztikus esettel) szemben mit tapasztalunk Paks kapcsán?
Érdemi tanulmányok nem készültek, vagy ha igen, akkor azok legjobb esetben egy irattár mélyén lapulnak, és még a bővítést megszavazó politikusok sem olvasták el őket, nemhogy az állampolgárok, így szakmai vitára sem volt lehetőség, nemhogy társadalmira. Igazad lehet abban, hogy bármelyik országban a politika megpróbálná megvezetni a népet, de azért az nem ártana, ha legalább a döntéshozók tisztában lennének azzal, hogy miről is döntenek.
Az oroszokkal történő tárgyalásokat nem jelentette be senki, kb az utolsó pillanatban d̲e̲r̲ü̲l̲t̲ ̲k̲i̲ minden.
Paks egy jó üzlet, a kormánynak. Ez bruttó nagy értékű csalás és hazaárulás. Ráadásul nem is az első eset!
A Kormány már negyedik éve dönt fontos kérdésekben, mit több, a n̲e̲m̲z̲e̲t̲i̲ ̲é̲r̲d̲e̲k̲e̲t̲ érintő/meghatározó kérdésekben saját javára, ahelyett, hogy az ország javát tartaná szem előtt. Ez abszolút lefedi és kimeríti a h̲a̲z̲a̲á̲r̲u̲l̲á̲s̲ fogalmát.
Tudom elcsépelt dolog, rossz szájízt ad az embernek, de ha miniszterelnökként, vagy államtitkárként az ország sorsát legalább évekre, de inkább évtizedekre eldöntő kérdésekben a saját zsebemet és boldogulásomat előbbre tartom a nemzet érdekénél, az feketén-fehéren bűncselekmény, csalás, hazaárulás. N̲e̲m̲ ̲P̲a̲k̲s̲ ̲a̲z̲ ̲e̲l̲ő̲ ̲e̲s̲e̲t̲! (És nem is az utolsó, tekintve az áprilisi választások várható eredményét).
Az utolsó pont a fűtőelemek kérdése volt. A szerződés jelen formájában Oroszország húsz évre biztosította a nukleáris hulladék tárolását. Alapjáraton tehát húsz évvel később visszahozzák Magyarországra a sugárzó hulladékot.
Mi lesz erre a megoldás? Majd kötünk egy jó kis bérleti szerződést, újabb száz vagy ezermilliárdokért, hogy az atomhulladékot ne hozzák vissza. Esetleg építünk egy atomtemetőt, mert az még úgysincs! Ezzel az egy húzással veszélybe sodortuk legalább a fél országot az elkövetkező százezer évre! Ne adja az ég, hogy az oroszok egyszer csak megfenyegessenek azzal, hogy ha nem fizetünk ötször annyit, mint eddig, akkor hirtelen ledobják az összes paksi hulladékot a Balaton-felvidékre!
Én személy szerint így első körben bődületes felelőtlenségnek tartom az ö̲t̲-̲t̲í̲z̲ ̲é̲v̲ múlva piacon lévő napkollektorok, szélgenerátorok és geotermikus erőművek ilyen gyors elutasítását. Aztán persze lehet, hogy nem nekem van igazam. Lehet, hogy az atomenergia a legjobb befektetés. Afelől viszont nincs kétségem, hogy ahogy ezt az ügyet a kormány rendezte/rendezi, vérlázító.
Az első az, hogy tíz év múlva lett volna esedékes.
A második az, hogy nem történt társadalmi vagy akármilyen érdemi szakmai vita a bővítés előnyeiről és hátrányairól.
A harmadik az, hogy az előrejelzések szerint nem lesz olcsóbb tőle az áram, és még az unokáink is a kamatokat fogják fizetni.
A negyedik pedig az, hogy a kiégett fűtőelemek tárolása nincs rendezve.
Egy atomerőmű bővítése nem olyan kérdés, amit néhány hónap alatt le lehet, vagy le szabad zavarni.
Egy normális országban (ismétlem, normális országban), ha egy kormány előáll azzal az ötlettel, hogy építene még egy blokkot a már meglévő atomerőműjéhez, akkor előbb pár dolgot el kell(ene) intéznie.
Először is több szakértőt megkérdezve föl kell mérni azt, hogy megéri-e befektetni az atomenergiába, pláne akkor ha van még tíz évünk addig, amíg a döntést meg kell hozni. Néhány év alatt jelentős változások mehetnek végbe az energiapiacon. Európában az atomenergia, ha lassan is, de hanyatlik. Az EU-2020 stratégia egyik fő célkitűzése az, hogy 2020-ra az európai energiatermelés legalább 20%-át megújuló forrásból fedezzük. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a megújuló energiák piaca egy dinamikusan fejlődő terület, akkor talán komolyan fontolóra kellene venni azt, hogy közel 1̲0̲ év múlva mi várható ezen a területen.
Jó, mondjuk azt, hogy már csak 3 év van hátra a tervezett bővítésig, és a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a nukleáris energia legalább olyan jó, mint a megújuló energia. Ekkor következik (ismétlem, normáliséknál) a társadalmi vita. Ez abból áll, hogy a kormány elérhetővé tesz minden tanulmányt. Civil szervezetek és kormányzati szervek előadásokat, szemináriumokat szerveznek, ahol az állampolgárok egy többnyire elfogulatlan képet kaphatnak az atomenergia előnyeiről és hátrányairól. Ha ez is megvan, akkor jöhet a népszavazás, ugyanis az energiapolitika, különösen ha nukleáris energiáról van szó, nem csak politikai kérdés, nem szabad tisztán politikai kérdésként kezelni. Aztán ha a végén a többség megszavazta, akkor (kb) senki sem fogja botrányként kezelni az ügyet, senki sem fogja úgy érezni, hogy a saját életéről már megint olyan emberek döntöttek, akiknek halvány lila gőzük nincs arról, hogy milyen átlagpolgárként az világ. Ez a kérdés engem is érint, téged is érint, "Józsi bácsit" is érinti, az országgyűlési képviselőket meg a miniszterelnököt is érinti. Ha lehetek egy kicsit komcsi, akkor még azt is hozzátenném, hogy előbbi csoportot jobban érinti a kérdés, mint az utóbbit, mert mi tehetetlenebbek leszünk védekezés és költözés szempontjából egy katasztrófa esetén, és nekünk sokkal többet számít az a +-3000 forint (mondjuk), mint az utóbbi csoportba tartozóknak.
Merthogy az előrejelzések szerint a paksi bővítés annyira jó üzlet, hogy még az áram is drágább lesz tőle.
Ezzel a (tudom, talán nyugati szemmel is kissé idealisztikus esettel) szemben mit tapasztalunk Paks kapcsán?
Érdemi tanulmányok nem készültek, vagy ha igen, akkor azok legjobb esetben egy irattár mélyén lapulnak, és még a bővítést megszavazó politikusok sem olvasták el őket, nemhogy az állampolgárok, így szakmai vitára sem volt lehetőség, nemhogy társadalmira. Igazad lehet abban, hogy bármelyik országban a politika megpróbálná megvezetni a népet, de azért az nem ártana, ha legalább a döntéshozók tisztában lennének azzal, hogy miről is döntenek.
Az oroszokkal történő tárgyalásokat nem jelentette be senki, kb az utolsó pillanatban d̲e̲r̲ü̲l̲t̲ ̲k̲i̲ minden.
Paks egy jó üzlet, a kormánynak. Ez bruttó nagy értékű csalás és hazaárulás. Ráadásul nem is az első eset!
A Kormány már negyedik éve dönt fontos kérdésekben, mit több, a n̲e̲m̲z̲e̲t̲i̲ ̲é̲r̲d̲e̲k̲e̲t̲ érintő/meghatározó kérdésekben saját javára, ahelyett, hogy az ország javát tartaná szem előtt. Ez abszolút lefedi és kimeríti a h̲a̲z̲a̲á̲r̲u̲l̲á̲s̲ fogalmát.
Tudom elcsépelt dolog, rossz szájízt ad az embernek, de ha miniszterelnökként, vagy államtitkárként az ország sorsát legalább évekre, de inkább évtizedekre eldöntő kérdésekben a saját zsebemet és boldogulásomat előbbre tartom a nemzet érdekénél, az feketén-fehéren bűncselekmény, csalás, hazaárulás. N̲e̲m̲ ̲P̲a̲k̲s̲ ̲a̲z̲ ̲e̲l̲ő̲ ̲e̲s̲e̲t̲! (És nem is az utolsó, tekintve az áprilisi választások várható eredményét).
Az utolsó pont a fűtőelemek kérdése volt. A szerződés jelen formájában Oroszország húsz évre biztosította a nukleáris hulladék tárolását. Alapjáraton tehát húsz évvel később visszahozzák Magyarországra a sugárzó hulladékot.
Mi lesz erre a megoldás? Majd kötünk egy jó kis bérleti szerződést, újabb száz vagy ezermilliárdokért, hogy az atomhulladékot ne hozzák vissza. Esetleg építünk egy atomtemetőt, mert az még úgysincs! Ezzel az egy húzással veszélybe sodortuk legalább a fél országot az elkövetkező százezer évre! Ne adja az ég, hogy az oroszok egyszer csak megfenyegessenek azzal, hogy ha nem fizetünk ötször annyit, mint eddig, akkor hirtelen ledobják az összes paksi hulladékot a Balaton-felvidékre!
Én személy szerint így első körben bődületes felelőtlenségnek tartom az ö̲t̲-̲t̲í̲z̲ ̲é̲v̲ múlva piacon lévő napkollektorok, szélgenerátorok és geotermikus erőművek ilyen gyors elutasítását. Aztán persze lehet, hogy nem nekem van igazam. Lehet, hogy az atomenergia a legjobb befektetés. Afelől viszont nincs kétségem, hogy ahogy ezt az ügyet a kormány rendezte/rendezi, vérlázító.