Ceausescu is szerette volna ilyen szintre vinni a személyi kultuszt, és bár a félelem a tömegekben megvolt hozzá, hiányzott a szorgalom s fanatizmussal felérő fegyelem. Azért voltak hasonló megmozdulások "a nép legszeretettebb fia" tiszteletére - lásd "Megéneklünk Románia fesztiválok". Emlékszem, egyszer bementem egy két részesre hirdetett filmre a moziba. Nos, az első fél óra után kiderült, hogy csak a második 50-60 perc a film. Addig a vezért, a trikolórt, lelkes úttörőket stb. láthattunk meg hazafias dalokat hallhattunk mint zenei aláfestést. Egyszer csak valaki elkezdett tapsolni és... láss csodát! az egész terem tapsolt. Valószínüleg: "Mit lehet tudni, ki ül mellettem?" alapon.