„Az iskola legfőbb célja, hogy egyetlen megdönthetetlen tanulságot verjen a diákba, mégpedig, hogy bármennyit is készüljön, mindig az iskola jóindulatára van utalva. A tananyag spektruma olyan széles, hogy csakis a tanár szándékán múlik, mit és mennyit követel meg belőle... A magyar oktatás arra nevel bennünket, hogy az ilyen helyzetekben úgy járunk a legjobban, ha lehajtjuk a fejünket, és behódolunk. Mert a tanárnak, a hivatalnak és a rendőrnek mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor majd olyan helyzetet teremt, hogy az legyen”
A közoktatás azért kínál olyan széles spektrumú képzést, hogy mindenkinek egységesen megteremtse a lehetőséget arra, hogy a későbbiekben orientálódjon.
Az oly sokszor kifogásolt, hiányolt elemek, amik jellemzően a hétköznapi ügyintézéssel kapcsolatosak, jellemzően olyan sűrűn változó dolgok, amelyeket közoktatási keretek között nem lehetne átadni, másrészt pedig jobb esetben értő olvasással és alapvető matematikai készségekkel viszonylag egyszerűen vehető akadályok. Ha ez mégsem így van, akkor vagy a kifogásoló hülye, vagy maximum az adott okirat - pl. adóbevallás - szövegezőjének szegénységi bizonyítványa, hogy nem tud érthetően fogalmazni.