„Az iskola legfőbb célja, hogy egyetlen megdönthetetlen tanulságot verjen a diákba, mégpedig, hogy bármennyit is készüljön, mindig az iskola jóindulatára van utalva. A tananyag spektruma olyan széles, hogy csakis a tanár szándékán múlik, mit és mennyit követel meg belőle... A magyar oktatás arra nevel bennünket, hogy az ilyen helyzetekben úgy járunk a legjobban, ha lehajtjuk a fejünket, és behódolunk. Mert a tanárnak, a hivatalnak és a rendőrnek mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor majd olyan helyzetet teremt, hogy az legyen”
Továbbra is azt gondolom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy széles körű lexikális tudást próbálnak átadni nekünk a közoktatásban, pontosan azért, mert ez biztos(abb) alapokat nyújt a további ismeretszerzéshez.
A probléma általában az, hogy a közoktatás keretei között megszerzett információkat nagyon sokan valamiért nem képesek a hétköznapokban alkalmazni. Az adók értelmezése pl. egyszerű százalékszámítás, amit "lexikálisan" nagyon jól át is adnak a közoktatásban.
A logikus gondolkodásra, a lexikális tudás gyakorlati alkalmazására valló nevelés sokkal inkább módszertani kérdés, oktatási eszközökkel lehet fejleszteni, nem pedig könyvekkel. Ilyen formában viszont soha nem fog ez úgy működni, hogy a kovalens kötés helyett tanítsunk logikát.