
„Az iskola legfőbb célja, hogy egyetlen megdönthetetlen tanulságot verjen a diákba, mégpedig, hogy bármennyit is készüljön, mindig az iskola jóindulatára van utalva. A tananyag spektruma olyan széles, hogy csakis a tanár szándékán múlik, mit és mennyit követel meg belőle...
A magyar oktatás arra nevel bennünket, hogy az ilyen helyzetekben úgy járunk a legjobban, ha lehajtjuk a fejünket, és behódolunk. Mert a tanárnak, a hivatalnak és a rendőrnek mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor majd olyan helyzetet teremt, hogy az legyen”
"(Persze attól függően, hogy milyen típusú információk megismerése a célod.)"
nyilván fontos az orientáltság. Én személy szerint nem tennék egyenlőségjelet a tudás és a tisztásztánlátás, vagy megértés, rájövés (mindegy minek hívjük) összefüggésbe. Einstein amikor ráébredt a relativitás elméletére, akkor persze, célspecifikusan aktív tudáshasználata által jutott el a felismerésig, de a felsimerésben már csak a "megérzésnek" (intuitív folyamatnak) volt szerepe. Szerintem egy felismerés volumene nem feltétlenül függ a lexikális tudástól.
(és ezzel nem azt mondom, hogy nincs közük egymáshoz, mert igen is van, függenek egymástól, csak véleményem szerint nem törvényszerűsíthetők azok mértékei a folyamatokban)