„Az iskola legfőbb célja, hogy egyetlen megdönthetetlen tanulságot verjen a diákba, mégpedig, hogy bármennyit is készüljön, mindig az iskola jóindulatára van utalva. A tananyag spektruma olyan széles, hogy csakis a tanár szándékán múlik, mit és mennyit követel meg belőle... A magyar oktatás arra nevel bennünket, hogy az ilyen helyzetekben úgy járunk a legjobban, ha lehajtjuk a fejünket, és behódolunk. Mert a tanárnak, a hivatalnak és a rendőrnek mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor majd olyan helyzetet teremt, hogy az legyen”
Ami engem kissé zavar ezzel az egésszel kapcsolatban, az az, hogy valahogy ha felmerül ez a téma, akkor példaként mindig természettudományos ismereteket hoznak fel, pl. hogy mikor kell a valós életben deriválni, lerajzolni a szív keresztmetszetét, vagy tudni, mi az a kovalens kötés. A sok, összefüggés nélkül bemagoltatott történelmi évszámot meg költők önéletrajzi adatait én pl. sokkal haszontalanabb információknak tartom ezeknél. Kicsit úgy érzem, hogy jellemzően a humán beállítottságú, matekot, kémiát, fizikát nehezen vevő emberkék vannak felháborodva az iskolákban elsajátítandó lexikális tudásanyag mennyisége miatt...