„Az iskola legfőbb célja, hogy egyetlen megdönthetetlen tanulságot verjen a diákba, mégpedig, hogy bármennyit is készüljön, mindig az iskola jóindulatára van utalva. A tananyag spektruma olyan széles, hogy csakis a tanár szándékán múlik, mit és mennyit követel meg belőle... A magyar oktatás arra nevel bennünket, hogy az ilyen helyzetekben úgy járunk a legjobban, ha lehajtjuk a fejünket, és behódolunk. Mert a tanárnak, a hivatalnak és a rendőrnek mindig igaza van. Ha pedig nincs, akkor majd olyan helyzetet teremt, hogy az legyen”
Volt egy katona bajtársam, aki remekül tangó- és szájharmonikázott, dobolt, gitározott, fújta az ezred kürtjét. Szóval mindenki csodálta. Amikor a frissen kapott csomagból kiszedett blockflőtéből dallamokat varázsolt, nem bírtam megállni, hogy az amúgy hallgatag sváb gyereket meg ne kérdezzem:
- Anton, hogy lehet, hogy te minden hangszeren tudsz játszani?
Azt mondta: "Aki a zene alapjaival tisztában van, az minden hangszeren tud játszani". Kiderült, hogy az ő falujában mindenki zenél. Esténként összejönek és kottából, vagy anélkül, de zenélnek.
Tehát, az ALAPOK.