Bizonyos IQ alatt az USA-beli elítéltek rendszerint mentesülnek a halálbüntetés terhe alól. A tudomány azonban az IQ-teszteknél megbízhatóbb eszközöket keres a tettesek felelősségre vonhatóságának megítéléséhez.
Bár az araboknál, Kínában vagy Koreában nem nagyon kötik ilyen feltételekhez, nem kell sok indok. Gondolom ők járultak a legjobban hozzá a növekvő számhoz.
Valóban nem lesz mindenki aberrált gyilkos akit gyerekkorába molesztáltak, viszont visszájára fordítva pedig igaz, hogy minden aberrált gyilkost érte valamilyen durva dolog gyerekkorában.
ezt már te forgattal le magadnak úgy. Az hogy valaki még nincs bizonyos információk tudásába még nem degradáló tényező (már meg ne haragudj), és persze ez nem is jelenti azt, hogy hülye illető.
"Szóval amúgy elég jól ismerem az emberi viselkedést, és a pszichológiát, tanultam is, tapasztaltam is, közeli szakmát is tanultam, csak nem tudom feltétel nélkül elfogadni."
ismét ne haragudj:) de ez egyáltalán nem látszik az állásfoglalásodban. És természetesen nem kell mindent elfogadni, viszont vannak olyan evidens tények, amik már köztudottan olyan alap igazságot képeznek a pszichológia területén, mint a fizikában az, hogy az alma lefelé esik a fáról. Szerencsére már nem a tudományok kezdetének korát éljük, és számtalan új terület és modell van, amik kiegészítik a kezdet hiányos próbálkozásait, téziseit.
Az, hogy meg halálbünti vagy sem, ezen nem fogunk összeveszni. A te álláspontod "A", az enyém "B", a harmadiknak "C".
Csak azt a részét, hogy nincs elég információm, és nem is annyira a személyem miatt, hanem mert honnan gondolod, hogy azért mert nem fogadom el akár az általános pszichológiai nézeteket, attól már nincs elég információm. Elolvastam elég könyvet ahhoz, hogy tudjam, hogy mit fogadok el és mit nem, számomra a tudásnak két fele van, amit elfogadok, mert az agyi kapacitásomon túl esik az, hogy megkérdőjelezzem, a másik fele, meg amit megtapasztalok, illetve tudni vélek, megkérdőjeleztem, végiggondoltam. Na ide tartozik a pszichológia, a filozófia, az ezotéria, a kvantum fizika, a csillagászat. Ezekben nem lehet biztos az ember sose, főleg, miért gondoljam, hogy igaz az, amit egy másik ember leírt. Szóval amúgy elég jól ismerem az emberi viselkedést, és a pszichológiát, tanultam is, tapasztaltam is, közeli szakmát is tanultam, csak nem tudom feltétel nélkül elfogadni. Amúgy meg senkinek nincs annyi tudása, hogy bizton állítson igazságokat, senki nem tud annyi információt magába szívni, hogy tudja a tutit, aki eljut ennek a tudásnak a birtokába az a himalája tetején üldögél, lehetőleg nem eszik nem iszik, nem tesz hozzá a világhoz semmit, mert tudja, hogy semminek nincs értelme, porszemek vagyunk stb. stb. stb.
Na de a tárgy: teljes mértékben igazad van, hogy rengeteg nem tudatos cselekvésünk van, ezeket hívhatjuk ösztönnek, tudatalattinak, eredhetnek abból, hogy igazából biorobotok vagyunk és csak egy kis értelem szorult belénk, amin kívül rengeteg dolog van, amit nem értünk, nem érünk fel. Igen nagyon sok inger beépül, kicsikék, jelentéktelenek, nagyok, ezek mind építenek minket, de talán attól ember az ember, vagy azért tudunk gondolkodni, hogy a maradék 10-20% tudatos viselkedésünket kontrollálni tudjuk. A gyerekkori analógiánál maradva: igen nagy eséllyel elferdül az ember, ha gyerekkorban olyan ingerek érik, csak van aki ezt tudja kontrollálni. Értem én itt azt, hogy akit vert az apja, valószínű sok agresszió van benne, esetleg még fantáziál is róla, hogy ejj de szétrúgnám ennek, meg annak a fejét, de ami az emberi és tudatos dolog, az az, hogy nem teszem meg. Hogy tudom, hogy ilyenek az alapjaim, tudom, miért gyűlik bennem a feszkó, vagy nem tudom csak érzem, de mégis kontrollálom magam. Persze nem ugyan az az eset, de finganod kell, de egy tárgyaláson nem engeded el magad. Nem tudod honnan jön, vagy tudod, és érzed azt, hogy fel akar törni, és természetes is lenne, de mégse teszed meg. A viselkedés persze más, nehezebb elfojtani dolgokat, és igen vannak olyan emberek, akikből valami hiányzik és nem tudják visszafogni magukat. De ez csak egy magyarázat a cselekedeteikre, és attól hogy diliházba teszik őket, vagy kényszerkezelésre, a legrosszabb esetben börtönbe, nem fognak megjavulni, se meggyógyulni, se nincs lekezelve az általuk okozott helyzet. Na ezért az a véleményem, hogy aki nem tud beilleszkedni, és olyan súlyosan nem tud, hogy azon gondolkodunk, hogy halálbüntetés kéne neki, azt nem is kéne élve tartani.
De a halálbüntetés jogosságában nem fogunk egyetérteni úgyse, nem is akarom, a véleményemet mondtam el, amúgy meg szívesen vitázok bármiről, csak ne nézzük le a másikat azért, mert úgy gondoljuk okosabbak vagyunk. Ezek az olvassál egy könyvet, nézzél utána, nyisd ki a szemed, de naiv vagy és hasonló mondások olyan fölényesek, ami egy igazán okos emberhez nem illik, mert az okos ember nem nézi le a butát, mert tudja és felfogja, hogy ő okosabb, és megérti a lejjebb lévő szinteket is, nem csak ami feljebb van.
elég ha csak a magasztosabb jelen dimenzióban leveszel egy könyvet a polcról, és olvasgatsz egy kis pszichológiai alapismeretek. Nem kell senki doktor legyen ahhoz, hogy megismerje az emberi viselkedés mögöttes mechanizmusait.
"Amúgy meg egyszerűen és parasztosan mondva személy szerint leszarom a tudatalattit, mert amit teszek azt tudatosan teszem"
- ezt véled te. A viselkedésünk 80-90%-sem tudatos egyébként, de ne térjünk el a tárgytól. Egy személy karaktere és személyisége úgy alakul ki, hogy környezeti ingerek által kondicionálódik (persze ebbe részt vesznek a biológiai adottságok is, genetika, stb). Számos olyan inger ér minket életünk során, ami a tudatunk észrevétele nélkül formál minket, legfőképpen gyerekkorban. Egyébként sem emlékszel nagyon arra a korra, nem hogy még észrevegyél olyan dolgokat ami a gondolkodásod, és mérlegelőképességed alapjait képzik.
Na ja, igen, 10 sorozatgyilkosból 9-nek szar gyerekkora volt, de pont hogy fordítva kéne nézni a dolgot, hogy 10 szar gyerekkorból, hány lesz sorozat gyilkos.
Nem tudom, hogy honnan kéne vennem az információkat, amik alapján képet és véleményt alkothatnék, biztos valami magasztosabb és sokadik dimenziót kéne magamévá tennem, hogy elérjek valamiféle tudást, de azért valamelyest tartom magam annyira értelmes embernek, hogy véleményem legyen.
Nem megoldás a halálbüntetés, legfőképpen nem statuálunk példát, egyszerűen megóvjuk az amúgy nagy számú tisztességes embert azoktól, akik kihasználják azt, hogy az átlagember nem pszicho. Egyszerűen kivonjuk a forgalomból, mert aki olyan alapvető bűnöket követ el, mint mondjuk az előre megfontolt, nyereségvágyból elkövetett gyilkosság, vagy akár valami perverz agyfosás miatti darabolás és kannibalizmus, vagy csak kiontom a belét, mert anyu rácsapott a fütykösre, na szóval az ilyen emberek tök feleslegesen élnek mások kárára.
Amúgy meg egyszerűen és parasztosan mondva személy szerint leszarom a tudatalattit, mert amit teszek azt tudatosan teszem, nem gondolom hogy a tudatalattimra ráfoghatnám, ha hülye vagyok, illetve nem ment fel. Lehet hogy a nirvánát elérem, vagy isten megbocsát, mert hát a tudatalattim, vagy az angyalok vagy chemtrail-ek vagy bármi más irányított, de amíg társadalomban élek, addig magamért, és a tudat felettimért vagyok felelős.
persze nem minden abúzuson átesett gyermek lesz antiszociális darabolós gyilkos. Ez ennél összetettebb, viszont ha megnézünk 10 sorozatgyilkost, akkor abból 9 garantáltan olyan gyermekkori körülményeken ment át ami egyértelműen párhuzamba hozható a gyilkos karakterével.
Teljesen logikus a gondolatezetésed, viszont információ hiányában nem is tudod levezetni másképpen ezt a problémát.
"Minden ember maga felelős azért, hogy mennyire lesz pszicho és aberrált"
ez annyira nem törvényszerű, hogy hihetetlen. Az emberi psziché annyira sokrétű, és annyira összetett egy karakter kialakulása, hogy nem lehet dobálózni olyan dolgokkal, hogy minden ember maga felelős. Persze, maga felelős, hiszen nem a szomszéd követi el a bűncselekményt. Viszont, mélyebb rétegeiben ez a dolog kicsit más megvilágítást nyer. Nyilván nem minden laikus informált, hogyan is működünk mi, de az elme tudatalatti funkciói teret adnak olyan problémákat okozó körülményeknek, amit mit nem tudunk kontrollálni, sőt nincs is a tudatunkban, hogy esetleg bármi minket kontrollál.
Igen vannak közmegyegyezéses normák amiket említettél, de ez önmagában édes kevés, és ezekre hivatkozva ítélkezni mások felett igen nagy felelőtlenség a jövőkép tekintetében. Problémát a gyökereknél kell kezelni, máskülönben sosem lesz kiút belőlük. És az ilyen " végezzük ki, mert azzal példát statuállunk" hozzáállás mindenre jó, csak a problémák megoldására nem.
Ja és ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek tényleg elmebeteg emberek, akik nincsenek tisztában a tetteik súlyosságával, mert persze nagyon sok szociopata ember van, meg pszichopata (akik azért rosszabbak, mert ők tudják, hogy mit nem szabad, csak nem érdekli), csak hogy ez nem menti fel a felelősség alól, illetve nem kéne még tutujgatni, mondván, hogy beteg.
És hányan próbálnak a nem beszámíthatóságra hivatkozva megúszni gyilkosságokat!
Na most erre azért mondanék egy ellenpéldát, mármint, hogy az aberrációt okozó esemény gyerekkorban.... és szülők... és ezért lesznek hülyék az emberek (Jó ezt így nem mondtad, de ezt a következtetést vontam le). Mert ugye azt szokták mondani, hogy aki azt látja otthon, hogy apu veri anyut, az később ő maga is veri a mankát. Hát pl. én ezt láttam, és mégsem verem a feleségemet (és még csak elfojtott agresszióm sincs vele szemben), mert lett annyi érzelmi vagy értelmi intelligenciám, hogy tudom, hogy nem szabad, illetve, hogy rosszul esne neki is, nekem is. Nagyon sok embert bántanak gyerekkorában, molesztálnak, vernek, látnak iszonyat dolgokat, de nem lesz mindegyik aberrált, degenerált, pszicho és/vagy szociopata. Ez nem mentség, sőt. De ha a szerencsétlennek nem fejlődött ki a szociális érzéke annyira, hogy ne ugyanazt tegye, amit vele tettek, akkor mi a francnak sínylődjön egy börtönben, vagy diliházban. Oké akin, lehet javítani, azon próbálják meg, de akin nem, azt humánusan de vonják már ki a forgalomból. (eleve mitől vagyunk jobbak, ha hagyunk 30 évig szenvedni valakit a börtönben, mondván jól megbüntettük, aztán neadjisten kiengedjük, hogy ne tudjon mit kezdeni magával öregkorára)
Vagy mondjuk mi van az olyan emberekkel, akik előre megfontoltan bemennek a boltba, fejbelövik az eladót és viszik a szajrét, és ezt megcsinálja kétszer-háromszor? Elmebeteg, csak mert annyira pszichopata, hogy leszarja, hogy nem kéne lelőni az eladót? Nincs tudatában, hogy nem szabadna? Szociopata? És a társadalom szempontjából amúgy nem teljesen mindegy, hogy mi volt az indíttatása? A fent idézett Lennie sosem értette volna meg, hogy bűn ,az amit cselekedett, de azt igen, ha diliházba zárják. Vagy ha azt sem, akkor azt se, ha meghalálbüntetik.
Minden ember maga felelős azért, hogy mennyire lesz pszicho és aberrált (oké vannak szélsőséges kivételek) mert hogy minden felnőtt ember hallotta, és tapasztalta már az adott környezetében meglévő társadalmi szabályokat (ne ölj, ne lopj, ne gyújtsál fel kiscicát), és aki ennek nem tud megfelelni, azt nem kéne sajnálni, meg még etetni itatni az élete végéig. Főleg, mert ez milyen már azokra nézve, akik szintén valami hátrányos környezetből jöttek, de normális emberek lettek. Milyen példát mutatunk így? Gyilkoljál nyugodtan, kisbaltával darabold fel az asszonyt, fogd rá, hogy apu kicsit megtöfölt hátulról, aztán héderezzél el egy cellában, amíg csak bírsz.
istenem, látszik mennyire hülyére veszik az embereket. Teljesen úgy tesznek, mint aki teljesen nem tud semmit az emberi viselkedésről, természetről, stb. Ez egyáltalán aktuális téma?
"Egyes államok bíróságai ilyen kétes esetekben az IQ-t alkalmazzák a homályosan körvonalazható „beszámíthatóság” helyettesítő mércéjeként."
micsoda szakértelem, kognitív teljesítmény mércéje önmagában nem határoz meg semmit, van még mellette egy pár más terület ahol szintén intelligencia mérhető (kognitív, érzelmi, kinesztetikus, közösségi, morális, tapasztalati), és még külön taglalhatjuk az egyén szociális készségeit, ami még mindig jó pár terület (közösségi, művészi, kognitív/technikai, stb).
Én teljesen nonszensznek találom azt méregetni, tudja-e mennyi 2+2, amikor tökéletesen tudható, hogy egy többszörös gyilkosnak igen komoly gyermekkorban megakadt szellemi hátrányosságai vannak.
Eleve teljesen elitélem a halálbüntetést, és az ilyen jellegű itélkezéseket. "Lennie sosem értette volna meg, miért bűn az, amit cselekedett" - pontosan részben ezért. Aberráció nem magától alakul ki, és a legtöbb ilyen aberrációt okozó esemény korai gyermekkorban alakul ki, amikor aztán egyértelműen a felelőség a szociális környezetre hárul aminek legelső lépcsője a szülő.
Szerintem pedig nem kéne válogatni, aki szellemi fogyatékos bizonyíthatóan, azt tegyék diliházba (persze minek), aki meg nem, szimplán alacsony az értelmi képessége, azt irtsák ki. Valahol pont az lenne a lényeg, hogy a selejtese ne éljen tovább. Illetve, hogy vonjuk ki a forgalomból. (Milyen már, hogy valaki mondjuk kinyírja az anyámat, aztán még én etetem itatom, babusgatom, mert hát szegény gyagya, vagy csak simán mert nincs halálbüntetés). Eleve nem értem, hogy miért jó életfogytig tartani olyan embereket, akik sem megjavulni nem fognak, sem elgondolkodni a dolgokon. És csak etetik, etetjük őket, kínozzuk, mert ugye nem annyira jó a börtönben, de azért jogaik vannak. Ráadásul az, hogy egy halálra ítélt még 15 év múlva is a kivégzésére vár, az azért szégyen. Ha már mindenáron szívatni akarják, akkor zárják be valami sötét koszos cellába, láncolják a falhoz, kenyér-víz, azt hagy szenvedjen.
Bár az araboknál, Kínában vagy Koreában nem nagyon kötik ilyen feltételekhez, nem kell sok indok. Gondolom ők járultak a legjobban hozzá a növekvő számhoz.