Semmivel sem kisebb erkölcsi felelősség egy másik érző lényről gondoskodni, mint családot alapítani. Az állatokat ráadásul néha nagyobb kihívás rendesen ellátni, mint pl. egy gyereket, mert - mivel más fajba tartozunk - az ő jelzéseik nem olyan egyértelműek számunkra, ők nem tudják szavakkal elmondani, mire van igényük, mi fáj nekik, stb. Sokkal több nyitottság és empátia kell ahhoz, hogy egy állatnak valóban teljes értékű életet biztosíts. Emberileg pedig egyáltalán nem kevesebb (sőt...) az, aki egy olyan élőlényhez is tud kötődni, feltétel nélkül szeretni, akihez semmilyen érdek, vér szerinti kapcsolat, stb. nem fűzi, akitől semmi mást nem remélhet cserébe, "csak" a társaságát, szeretetét.
Egészséges ember pedig eleve nem az emberi kapcsolatai helyett, hanem mellette keres állat társat is magának, a kettő nem zárja ki egymást. Mert érdekesek, szeretetre méltóak, és ugyanúgy velünk élnek a Földön mint a többi ember, ugyanúgy megérdemlik a figyelmet. Azok a lelkileg szegényebbek, akik ezt nem ismerik fel.
Egészséges ember pedig eleve nem az emberi kapcsolatai helyett, hanem mellette keres állat társat is magának, a kettő nem zárja ki egymást. Mert érdekesek, szeretetre méltóak, és ugyanúgy velünk élnek a Földön mint a többi ember, ugyanúgy megérdemlik a figyelmet. Azok a lelkileg szegényebbek, akik ezt nem ismerik fel.