A szerb nacionalisták azért világhatalmi szempontból valamelyest másfajta erőt képviselnek, mint Oroszország.
Ha reálisan kezeljük a helyzetet, nem Ukrajna az a terület ma a világban, aminek az udvartartáshoz csatolásáért két világhatalom közvetlen, fegyveres összecsapása vállalható kockázatot jelent.
Kényes kérdés ez az európai és az orosz félnek is, és - mint ahogyan az összeesküvés-elméletek puffogtatása nélkül is egyértelmű - egyikük sem az ukránok jólétét tartja szem előtt, hanem a saját gazdasági érdekköreit. Mindkét fél elsősorban azért akarja magának Ukrajnát, hogy ne a másikhoz tartozzon, versenyelőnyt szerezve így az energetikai megállapodások során.
A kényes helyzet legegyszerűbb és leginkább vállalható feloldása nem a közvetlen fegyveres összecsapás, hanem az, ha az egyik oldal átadja a színpadot, viszont követeli a rendező szerepét. Vagyis valamelyik fél politikai engedményt tesz, míg a másik gazdaságit. Teszemazt, Oroszország engedi Ukrajnát megnyílni az Unió felé, cserébe ő diktálja a földgáz-tárgyalásokat és/vagy fordítva. A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik.
Az EU önmagában gyenge egy fegyveres konfliktus felvállalásához, a NATO csak erős kérdőjelekkel a feje felett avatkozhat be, az ENSZ halott orosz és kínai állandó BT tagság mellett, Obama megtépázott renoméjának meg a franc se tudja, hogy az tenne jót, ha tartaná magát béke-pártiságához, vagy végre nekimenne valakinek. Ha viszont az oroszoknak megy neki, azzal nem csak a saját politikai karrierjét kockáztatja.
Ha reálisan kezeljük a helyzetet, nem Ukrajna az a terület ma a világban, aminek az udvartartáshoz csatolásáért két világhatalom közvetlen, fegyveres összecsapása vállalható kockázatot jelent.
Kényes kérdés ez az európai és az orosz félnek is, és - mint ahogyan az összeesküvés-elméletek puffogtatása nélkül is egyértelmű - egyikük sem az ukránok jólétét tartja szem előtt, hanem a saját gazdasági érdekköreit. Mindkét fél elsősorban azért akarja magának Ukrajnát, hogy ne a másikhoz tartozzon, versenyelőnyt szerezve így az energetikai megállapodások során.
A kényes helyzet legegyszerűbb és leginkább vállalható feloldása nem a közvetlen fegyveres összecsapás, hanem az, ha az egyik oldal átadja a színpadot, viszont követeli a rendező szerepét. Vagyis valamelyik fél politikai engedményt tesz, míg a másik gazdaságit. Teszemazt, Oroszország engedi Ukrajnát megnyílni az Unió felé, cserébe ő diktálja a földgáz-tárgyalásokat és/vagy fordítva. A kecske is megmarad, a káposzta is jóllakik.
Az EU önmagában gyenge egy fegyveres konfliktus felvállalásához, a NATO csak erős kérdőjelekkel a feje felett avatkozhat be, az ENSZ halott orosz és kínai állandó BT tagság mellett, Obama megtépázott renoméjának meg a franc se tudja, hogy az tenne jót, ha tartaná magát béke-pártiságához, vagy végre nekimenne valakinek. Ha viszont az oroszoknak megy neki, azzal nem csak a saját politikai karrierjét kockáztatja.