Best of Izé

mi folyik itt gyöngyösön?

Értem az érvelésed és el is tudom fogadni
de számtalan példát tudnék mutatni a közvetlen és tágabb környezetemből, akinek "mindene megvan" és szétstresszeli magát, egyre többet és többet akar

tehát a "mechanizmus" elvileg átültethető LENNE, de gyakorlatilag valami miatt van akinél nem működik

Írod:
Ez odáig vezetett, hogy aki több javat birtokolt (már egyénileg) az jobb eséllyel élt tovább, sőt annak családja is. PL.: betegség esetén meg tudta fizetni a gyógyítót, a gyógyszert, testőrt bérelt fel, hogy védelmezze őket, egyre jobb/nagyobb épületekben nagyobb biztonságban érezte magát... a nagyobb biztonságérzet kevesebb stresszel járt, ami hosszabb élettartamot eredményezett.

Ez a fenti mechanizmus a mai korra is átültethető.

Jólvan, gratulálok... neked is ott van a homlokodon neon reklámként, hogy 500 méteres elkerülő ajánlott.

Nem a többieken emelkedtünk felül, hanem a múltba tapadt, korlátolt mentalitáson.

Nem benneteket vezetünk ki a tudatlanságból, eszünkben sincs. Mi magunknak szeretnénk egy élhetőbb életet teremteni.

A tudatlanságból vezesse ki mindenki saját magát, mert látod, hogy hiába fejtem ki én is bárhogy neked a gondolatomat, te akkor is csak azt látod bele, hogy én mekkora beképzelt alak vagyok és mennyire lenézlek. Gondold ezt, ha ez esik jól neked.

Mint ahogy írtam: "...RÉSZBEN evolúciós tényező..." Ehhez társul még az egyén, társadalom...stb. beteges torz értékítélete.
De még mindig azt állítom, hogy a több erőforrás birtoklása evolúciós szempontból előnyösebb. Kifejtem:

A természetben ez azért valósul meg nehezebben, mert ott (ideális esetben, ami ritka) van egy egyensúlyi állapot, ami jól szabályozza a természeti erőforrás kihasználtságát is. Két azonos erőforrásra pályázó állatfaj egymással vetélkedik az erőforrásért, de ezt a vetélkedést főként a koevolúció leszabályozza.
Az ember esetében a tűz és az eszközök használata behozhatatlan előnyt nyújtott a többi állatfajjal szemben. Aztán az ember rájött, hogy ha barlangban lakik, jobb a túlélési esélye. Akinek nem jutott barlang az előbb utóbb ásott magának, majd idővel már épített magának (csoportjának) szálláshelyet.
Aztán több élelem nagyobb túlélési esélyt jelentett, nagyobb csoport (törzs alakult), védettebbek voltak, mert több mindent tudtak építeni, több élelmet állítottak elő...stb.
Ez odáig vezetett, hogy aki több javat birtokolt (már egyénileg) az jobb eséllyel élt tovább, sőt annak családja is. PL.: betegség esetén meg tudta fizetni a gyógyítót, a gyógyszert, testőrt bérelt fel, hogy védelmezze őket, egyre jobb/nagyobb épületekben nagyobb biztonságban érezte magát... a nagyobb biztonságérzet kevesebb stresszel járt, ami hosszabb élettartamot eredményezett.

Ez a fenti mechanizmus a mai korra is átültethető.

A mai "nyugati" kultúra erre még rátesz egy lapáttal azzal, hogy a halált, az elmúlást nem fogadja el, betegesen retteg tőle. Erre legjobb példa a Twilight története :D

Annyit erőforrást birtokolni, összegyűjteni, amit több (száz) ezer év alatt sem tud elfogyasztani nem evolúció, és nem a túlélést szolgálja, hanem betegség, patológia.
Ezt Írtad:
A "kapzsiság", "mohóság" részben evolúciós tényező. Több erőforrás birtoklása egyenlő a jobb túlélési esélyekkel. Az emberiség történelmének kezdete óta ez az egyik fő mozgatója az eseményeknek.

Ennek örülök, hogy vannak ilyenek, a többieken felülemelkedett emberek, akik felülről szemlélik a dolgokat és majd kivezetnek minket a tudatlanságból, és megmentik a lelkünket. De tényleg! Jó hogy van, aki lenéz ránk a magasból, és terelget minket életünk rögös útján.

A "kapzsiság", "mohóság" részben evolúciós tényező. Több erőforrás birtoklása egyenlő a jobb túlélési esélyekkel. Az emberiség történelmének kezdete óta ez az egyik fő mozgatója az eseményeknek.
De jelen esetben és a közeljövőben nem csak az erőforrások megfelelő birtoklása lehet a fő túlélést segítő tényező, hanem az is, hogy a változásokra milyen mértékben képes reagálni az "elit".
A globális gazdaságnak az jelenleg az egyik legnagyobb betegsége, hogy csak növekedésben képes gondolkodni, egyensúlyra törekvés helyett.

Ha csak arra tudsz építkezni, amit beléd sulykoltak, az nagyon sajnálatos, én azt mind kipusztítottam már a bensőmből. Nem akarok mások neurotikus világa (vára) alapján élni. Senkinek se kéne. Nem mennél a gyogyóba, akkor kerülnél onnan ki...
Megint azt írod, hogy ilyen az emberi természet. Nem ilyen, a tiéd ilyen. Nagyon nem ugyanaz.

Olvastam ilyeneket éveken át, tudom, mi a dörgés...

Pedig beálltál a sorba, amikor valami formabontót kellett széttaposni. Az más, hogy most nem emlékszel. Én emlékszem.
Arra akartam kilyukadni, hogy ne azt írd, hogy ilyenek "vagyunk", mert én nem vagyok... meg sokan mások se. Sokan már sebességet váltottak és eszükbe nem jutna olyan kondíciók alapján megítélni dolgokat, amiket felsoroltál. Az emberek mentalitása igenis változott, de nem a szocializmusban ragadtakra gondolok, sem a mobiljukba ragadt generációra, sem a "konteósokra", mert tényleg van köztük sok olyan, akik mindenbe beleverik az orrukat és valami bibliai sötétséget kerekítenek bármiből; hanem akik feljebbről nézik a világot és azon dolgoznak, hogy valahogy kicsit kikaparják a szarból a világot, mert szaporodni szeretnének, de nem ide. Nekik már a befogadható és a hihető is valami teljesen mást jelent, mert a tudatuk nyitott a változásra. És ezt próbálják az öregek minden áron gátolni, de csak maguk alatt vágják a fát, erre nem jönnek rá, ami nekünk jó, mert a homlokukra írják vele, hogy mifélék, így könnyű őket elkerülni. Addig jó, amíg ez így van.

Ja, leesett. Erre csak azt tudom írni, hogy mert én is ember vagyok, minden kicsinyességemmel, beszűkül emberi látásmódommal, gondolkodásommal, és hibámmal. Amit eddig belémsújkoltak, csak arra tudok építkezni, máskülönben összedől a vár, és megyek a gyogyóba. Ilyen az emberi természet, meg elme.

Hosszadalmas olvasnivaló de ajánom mindet, főleg a harmadik jegyzetet:
http://www.atomki.hu/kornyezet/

Én biztosan nem küldtelek el téged sem, meg mást sem "a retekbe", csak megosztottam az álláspontomat másokkal, pl. veled. A többit nem értem, mire akartál kilyukadni.

Bírom, hogy ilyenkor milyen okosak az emberek.

PALINKAMAN! Múltkor, amikor elétek tártam valamit készen, te voltál az egyike azoknak, akik elküldtek engem a retekbe miatta. És ne vedd egy kalap alá magad mindenkivel, mert nem mindenki olyan, hogy hisz vagy nem hisz a kényelme szerint, hanem van olyan is, aki ért vagy nem ért a szorgalma szerint.

Azért ez nem kicsit sántít így összességében.

A társadalmi feszültségek okot adhatnak a civilizáció felbomlására, és a jelenkor elit és a "köznép" között feszülő társadalmi ellentéteinek jó része valóban vagyoni alapon képződik, viszont a természeti erőforrások túlzott használatához ennek vajmi kevés köze van. Az elit fogyasztási mintáinak környezeti többletterhelése nincs arányban a többletjövedelmükkel, egyszerűbben kifejezve az elit a többletjövedelmét nem használja egyenesen arányosan a természet erőteljesebb kihasználására.

Két dolog sem igaz tehát: egyrészt a természet kihasználása végett bekövetkező katasztrófáért nem kizárólag a "mohó elit" lesz felelőssé tehető, másrészt pedig egy ilyen katasztrófa nem a civilizációt, hanem a fajt fenyegetné, a kettő pedig közel sem azonos. A civilizációk belső erők által jellemzően a jövedelemkülönbségek és egyéb tényezők miatti igazságtalanság-érzet miatt szoktak felbomlani, a faj viszont boldogan virulhat tovább korábbi civilizációja nélkül.

Nem azért fogok fellázadni az elit ellen, ment elpusztítja alólam a földet a fogyasztásával, hanem azért, mert "ő miért fogyaszthat annyit, amikor én nem?".

Itt az a gond, hogy az ember mentalitása nem változott semmit. Hiába hisszük magunkat okosabbnak a pár ezer éve élt embernél, mégsem tanulunk a hibáinkból. Csak azt hisszük és fogadjuk el, ami számunkra befogadható, amivel a tudatunk mélyén nem értünk egyet, azt, ha elénk rakják készen, akkor sem hisszük el, hogy van.
Igen, minden nagy ősi civilizációnak az erőforrások felélése okozta a vesztét, a különbség ezek között a régi és a mai civilizáció között a lépték: míg régen ez az erőforrás kimerítés csak egy nagyobb térségre korlátozódott, addig a mai egy globális erőforrás felélés, aminek lehetséges, hogy a vége ténylegesen a vég lesz.

Lehet bízni a tudományban, a Jóistenben, vagy akármiben, hogy majd megoldja a helyzetet, de ha szűkösek lesznek a források, ahogy az embereket ismerem, inkább egymásnak esnek, és marakodnak majd a konc fölött, ahelyett, hogy változtatnának a gondolkodásukon, és jobb belátásra térnének.