Tényleg összeomolhat a mohó elit miatt a civilizáció?
Kutatók több forgatókönyvet dolgoztak ki jelenlegi társadalomfejlődésünk ábrázolására, amelyre szerintük leginkább az egyenlőtlenség a jellemző. Leszögezik: ilyen körülmények között nehéz elkerülni az összeomlást.
Mint ahogy írtam: "...RÉSZBEN evolúciós tényező..." Ehhez társul még az egyén, társadalom...stb. beteges torz értékítélete.
De még mindig azt állítom, hogy a több erőforrás birtoklása evolúciós szempontból előnyösebb. Kifejtem:
A természetben ez azért valósul meg nehezebben, mert ott (ideális esetben, ami ritka) van egy egyensúlyi állapot, ami jól szabályozza a természeti erőforrás kihasználtságát is. Két azonos erőforrásra pályázó állatfaj egymással vetélkedik az erőforrásért, de ezt a vetélkedést főként a koevolúció leszabályozza.
Az ember esetében a tűz és az eszközök használata behozhatatlan előnyt nyújtott a többi állatfajjal szemben. Aztán az ember rájött, hogy ha barlangban lakik, jobb a túlélési esélye. Akinek nem jutott barlang az előbb utóbb ásott magának, majd idővel már épített magának (csoportjának) szálláshelyet.
Aztán több élelem nagyobb túlélési esélyt jelentett, nagyobb csoport (törzs alakult), védettebbek voltak, mert több mindent tudtak építeni, több élelmet állítottak elő...stb.
Ez odáig vezetett, hogy aki több javat birtokolt (már egyénileg) az jobb eséllyel élt tovább, sőt annak családja is. PL.: betegség esetén meg tudta fizetni a gyógyítót, a gyógyszert, testőrt bérelt fel, hogy védelmezze őket, egyre jobb/nagyobb épületekben nagyobb biztonságban érezte magát... a nagyobb biztonságérzet kevesebb stresszel járt, ami hosszabb élettartamot eredményezett.
Ez a fenti mechanizmus a mai korra is átültethető.
A mai "nyugati" kultúra erre még rátesz egy lapáttal azzal, hogy a halált, az elmúlást nem fogadja el, betegesen retteg tőle. Erre legjobb példa a Twilight története :D
De még mindig azt állítom, hogy a több erőforrás birtoklása evolúciós szempontból előnyösebb. Kifejtem:
A természetben ez azért valósul meg nehezebben, mert ott (ideális esetben, ami ritka) van egy egyensúlyi állapot, ami jól szabályozza a természeti erőforrás kihasználtságát is. Két azonos erőforrásra pályázó állatfaj egymással vetélkedik az erőforrásért, de ezt a vetélkedést főként a koevolúció leszabályozza.
Az ember esetében a tűz és az eszközök használata behozhatatlan előnyt nyújtott a többi állatfajjal szemben. Aztán az ember rájött, hogy ha barlangban lakik, jobb a túlélési esélye. Akinek nem jutott barlang az előbb utóbb ásott magának, majd idővel már épített magának (csoportjának) szálláshelyet.
Aztán több élelem nagyobb túlélési esélyt jelentett, nagyobb csoport (törzs alakult), védettebbek voltak, mert több mindent tudtak építeni, több élelmet állítottak elő...stb.
Ez odáig vezetett, hogy aki több javat birtokolt (már egyénileg) az jobb eséllyel élt tovább, sőt annak családja is. PL.: betegség esetén meg tudta fizetni a gyógyítót, a gyógyszert, testőrt bérelt fel, hogy védelmezze őket, egyre jobb/nagyobb épületekben nagyobb biztonságban érezte magát... a nagyobb biztonságérzet kevesebb stresszel járt, ami hosszabb élettartamot eredményezett.
Ez a fenti mechanizmus a mai korra is átültethető.
A mai "nyugati" kultúra erre még rátesz egy lapáttal azzal, hogy a halált, az elmúlást nem fogadja el, betegesen retteg tőle. Erre legjobb példa a Twilight története :D