Gary Ridgway - Green River Killernek becézett úrra 48 gyilkosságot tudtak rábizonyítani, majd később dupláját vallotta be melyeket '80-as, '90-es években hajtott végre. Bírósági ülésen egyik áldozatának apja megbocsátott neki tettéért, és ez nem szokványos reakciót váltott ki a sorozatgyilkosból.
Te megbocsátanál neki? Hogyan reagálnál arra, ha a te családtagod lett volna az egyik áldozat?
"Illetve, hogy ezt az érzést én nem választom, irányítom, befolyásolom."
itt nagyon szépen saját magad fogalmaztad meg azt amivel megmagyarázhatod magadnak az utána lévő bekezdésed.
a helyzet az, hogy nincs két egyforma ember a 7 milliárd ember között. Annyira eltérőek vagyunk, és annyira egyedi mindenki helyzete, hogy teljesen felesleges arról vitázni, hogy ő is traumát élt meg és még sem lett belőle sorozatgyilkos.
Ezzel ne nyugtasd magad, mert ami egy embernél pozitív irányba viszi el a trauma megéléseket, az nem biztos, hogy másnál ugyan arra fogja.
A másik, hogy nem mindenkinél lehet választásról beszélni, és ezt azért jó volna megérteni. Jó formán 12 éves korig még nem vagyunk teljes racionális tudatunknál. Ezzel azt akarom mondani, hogy amit egy felnőtt logikailag lát, és gondol (hogy pl egy gyilkosság elkövetése akaratlagos választás következménye) az nem az. Főként úgy, hogy az ilyen súlyos patológiák még korábbi korban történnek meg ahol még annyira összeszedett személyisége sincs egy gyereknek. 3 éves korra már kialakul az egyén karaktere. Ha mondjuk 3 éves korában nemi erőszaknak van kitéve egy fiú, az igen súlyos következményekkel van a jövőbeli énképére, viselkedésére és mindenre.
A súlyos ebben az esetben azt jelenti, hogy az aberráltság számára annyira alapkő a karakterében és a szeméylsigében, hogy minden érzelem, gondolat, cselekvés abból következik. Itt nincs választás lehetősége egyáltalán, és ezt jó volna megérteni.
itt nagyon szépen saját magad fogalmaztad meg azt amivel megmagyarázhatod magadnak az utána lévő bekezdésed.
a helyzet az, hogy nincs két egyforma ember a 7 milliárd ember között. Annyira eltérőek vagyunk, és annyira egyedi mindenki helyzete, hogy teljesen felesleges arról vitázni, hogy ő is traumát élt meg és még sem lett belőle sorozatgyilkos.
Ezzel ne nyugtasd magad, mert ami egy embernél pozitív irányba viszi el a trauma megéléseket, az nem biztos, hogy másnál ugyan arra fogja.
A másik, hogy nem mindenkinél lehet választásról beszélni, és ezt azért jó volna megérteni. Jó formán 12 éves korig még nem vagyunk teljes racionális tudatunknál. Ezzel azt akarom mondani, hogy amit egy felnőtt logikailag lát, és gondol (hogy pl egy gyilkosság elkövetése akaratlagos választás következménye) az nem az. Főként úgy, hogy az ilyen súlyos patológiák még korábbi korban történnek meg ahol még annyira összeszedett személyisége sincs egy gyereknek. 3 éves korra már kialakul az egyén karaktere. Ha mondjuk 3 éves korában nemi erőszaknak van kitéve egy fiú, az igen súlyos következményekkel van a jövőbeli énképére, viselkedésére és mindenre.
A súlyos ebben az esetben azt jelenti, hogy az aberráltság számára annyira alapkő a karakterében és a szeméylsigében, hogy minden érzelem, gondolat, cselekvés abból következik. Itt nincs választás lehetősége egyáltalán, és ezt jó volna megérteni.