Gary Ridgway - Green River Killernek becézett úrra 48 gyilkosságot tudtak rábizonyítani, majd később dupláját vallotta be melyeket '80-as, '90-es években hajtott végre. Bírósági ülésen egyik áldozatának apja megbocsátott neki tettéért, és ez nem szokványos reakciót váltott ki a sorozatgyilkosból.
Te megbocsátanál neki? Hogyan reagálnál arra, ha a te családtagod lett volna az egyik áldozat?
Odajött hozzám egy hajlékony, hogy adjak már neki lóvét kajára, mondom nem adok, de kaját tudok adni, elfogadja-e? Elfogadom persze, elvette, és jóízűen elmajszolta. Amikor felajánlottam neki a szendót, nem az járt a fejembe, hogy na mekkora ász leszek, ha elfogadja, hanem az, hogy le akar-e húzni, vagy tényleg éhes. Aztán ahogy láttam, hogy jóízűen betolta bőr alá a szendót, jött a jó érzés, hogy de fasza, hogy nem cseszett át, tényleg éhes volt, és volt lehetőségem segíteni. Jó esetben az ember nem azért teszi a jót, mert az egóját akarja hízlalni, ha meg azért végül is rosszat nem tesz, ha nem veri a nyálát, hogy mekkora világmegmentő :D (az álszentség eléggé visszataszító)
Ebből kiindulva: Tudod, hogy nem tesz jót, az hogy haragszol valakire, egyrészt neki nem lesz rosszabb, másrészt a te gondolataidba beférkőzik, foglalja a neuronokat, stresszel, energiát pazarolsz rá, tehát nem jó. Ezt a gondolatmenetet folytatva, ha megbocsátasz, neked jobb lesz, de neki nem, te megszabadulsz az energiavámpír gondolatoktól, és cső. Nem elfelejteni kell amit tett, hanem rábízni a sorsra, a karmára, az életre, az univerzumra, Istenre, vagy nevezd ahogy akarod a "büntit".
Nekem ez pl. nagyon jól működik, fateromat át akarták rakni egy másik munkakörbe, ami nem olyan megterhelő, és a betanító munkatársai nem akarták, hogy ott dolgozzon, mert nagyon jó a hely, könnyű a meló, és úgy alakították a helyzetet, hogy ne tudja könnyen megtanulni a munkát, 1 hét után elfogyott fater türelme visszament a nehéz munkára. Eleinte nagyon mérgesek voltunk, hogy mekkora féreg, undorító ember, aztán valahogy elfelejtődött a dolog, belenyugodtunk. Elkövetett az emberünk egy hibát, és kirúgták a francba, az én arcomra meg széles mosoly ült ki. :D hát ennyi. Nagyon jó érzés, egy idő után rá lehet szokni :D :D :D olyanokat szoktam röhögni néha.... :D
Odajött hozzám egy hajlékony, hogy adjak már neki lóvét kajára, mondom nem adok, de kaját tudok adni, elfogadja-e? Elfogadom persze, elvette, és jóízűen elmajszolta. Amikor felajánlottam neki a szendót, nem az járt a fejembe, hogy na mekkora ász leszek, ha elfogadja, hanem az, hogy le akar-e húzni, vagy tényleg éhes. Aztán ahogy láttam, hogy jóízűen betolta bőr alá a szendót, jött a jó érzés, hogy de fasza, hogy nem cseszett át, tényleg éhes volt, és volt lehetőségem segíteni. Jó esetben az ember nem azért teszi a jót, mert az egóját akarja hízlalni, ha meg azért végül is rosszat nem tesz, ha nem veri a nyálát, hogy mekkora világmegmentő :D (az álszentség eléggé visszataszító)
Ebből kiindulva: Tudod, hogy nem tesz jót, az hogy haragszol valakire, egyrészt neki nem lesz rosszabb, másrészt a te gondolataidba beférkőzik, foglalja a neuronokat, stresszel, energiát pazarolsz rá, tehát nem jó. Ezt a gondolatmenetet folytatva, ha megbocsátasz, neked jobb lesz, de neki nem, te megszabadulsz az energiavámpír gondolatoktól, és cső. Nem elfelejteni kell amit tett, hanem rábízni a sorsra, a karmára, az életre, az univerzumra, Istenre, vagy nevezd ahogy akarod a "büntit".
Nekem ez pl. nagyon jól működik, fateromat át akarták rakni egy másik munkakörbe, ami nem olyan megterhelő, és a betanító munkatársai nem akarták, hogy ott dolgozzon, mert nagyon jó a hely, könnyű a meló, és úgy alakították a helyzetet, hogy ne tudja könnyen megtanulni a munkát, 1 hét után elfogyott fater türelme visszament a nehéz munkára. Eleinte nagyon mérgesek voltunk, hogy mekkora féreg, undorító ember, aztán valahogy elfelejtődött a dolog, belenyugodtunk. Elkövetett az emberünk egy hibát, és kirúgták a francba, az én arcomra meg széles mosoly ült ki. :D hát ennyi. Nagyon jó érzés, egy idő után rá lehet szokni :D :D :D olyanokat szoktam röhögni néha.... :D