Gary Ridgway - Green River Killernek becézett úrra 48 gyilkosságot tudtak rábizonyítani, majd később dupláját vallotta be melyeket '80-as, '90-es években hajtott végre. Bírósági ülésen egyik áldozatának apja megbocsátott neki tettéért, és ez nem szokványos reakciót váltott ki a sorozatgyilkosból.
Te megbocsátanál neki? Hogyan reagálnál arra, ha a te családtagod lett volna az egyik áldozat?
Véleményem szerint itt egyesek félreértették a kérdést, illetve kicsit elkalandoztak.
Norbertvincze a következő kérdést intézte felénk: "Te megbocsátanál neki? Hogyan reagálnál arra, ha a te családtagod lett volna az egyik áldozat?"
Itt erről a konkrét esetről ,de legalábbis egy hasonló szituációról kéne véleményt nyilvánítanunk, beleélni magunkat és okosat írni. De könyörgöm ki volt már közülünk ilyen vagy hasonló helyzetben? Nagyon remélem, hogy senki.
Hogy tudjátok ilyen egyértelműen kijelenteni, hogy ti meg tudnátok bocsátani egy ilyen velejéig romlott, mérhetetlenül beteg, sorozatgyilkos embernek?! Hogyan vonhattok párhuzamot más, ennél milliószor pitiánerebb helyzetekkel? Nem akarok senkit megbántani, de egyeseknek komolyan magukba kéne nézni és elgondolkodni azon, hogy valóban minden rendben van e fejben, lélekben. Számomra pont nem az az emberi reakció, amit leírtok. Ösztönlények vagyunk, legtöbbször zsigerből cselekszünk. Hozunk rossz döntéseket, sokszor tudjuk utólag, hogy nem úgy kellett volna eljárnunk az adott helyzetben. Ezt nem lehet megtanulni, irányítani, felülírni. Legalábbis aki nem ilyen személyiség, annak nem vagy csak rövid ideig.
Az adott esetről beszéljünk. Nem hiszek a szememnek, ahogy olvasom, hogy egyesekből a csávó pityogása sajnálatot, együttérzést vált ki.
Itt most nem arról van szó, hogy a szomszéd fiú megdobott kaviccsal, a haverom lenyúlta hétvégén a helyi klubban a Mariskát vagy elém tolakodott egy autós a dugóban. Mert értem, hogy ezekben és ilyen esetekben megbocsátóak vagytok, ennek örülök.
De most gondoljatok bele (bár sanszos, hogy itt a legtöbben nem tudnak még azonosulni ezzel a helyzettel), hogy a 18 éves lányotokat, akit óvtatok, imádtatok, neveltetek, akivel mások által felfoghatatlan kapcsolatot ápoltatok, megrontja, kínozza és megöli egy ilyen rohadék. Vagy a feleségeteket, akiért az életed odaadnád, aki konkrétan a másik feled és aki nélkül csak egy lelketlen szellem lennél. Van ember, aki ilyet meg tud bocsátani?! Meg lehet ezt bocsátani egyáltalán, mert az én értékrendem, életfelfogásom szerint nem.
Ahogy írtam, itt egyedi sorsok és kapcsolatok vannak. Nem tudjuk, hogy a "megbocsátó" öregember kit veszített el és azzal milyen bensőséges kapcsolatot ápolt és azt sem, hogy a magából kikelt, tombóló hölgytől kit vett el ez a torzszülött.
Mondom vannak élethelyzetek, szituációk melyekben helye van a megbocsátásnak, de véleményem szerint ez nem az a kategória. Aki mégis így látja, annál szerintem gondok vannak.
Norbertvincze a következő kérdést intézte felénk: "Te megbocsátanál neki? Hogyan reagálnál arra, ha a te családtagod lett volna az egyik áldozat?"
Itt erről a konkrét esetről ,de legalábbis egy hasonló szituációról kéne véleményt nyilvánítanunk, beleélni magunkat és okosat írni. De könyörgöm ki volt már közülünk ilyen vagy hasonló helyzetben? Nagyon remélem, hogy senki.
Hogy tudjátok ilyen egyértelműen kijelenteni, hogy ti meg tudnátok bocsátani egy ilyen velejéig romlott, mérhetetlenül beteg, sorozatgyilkos embernek?! Hogyan vonhattok párhuzamot más, ennél milliószor pitiánerebb helyzetekkel? Nem akarok senkit megbántani, de egyeseknek komolyan magukba kéne nézni és elgondolkodni azon, hogy valóban minden rendben van e fejben, lélekben. Számomra pont nem az az emberi reakció, amit leírtok. Ösztönlények vagyunk, legtöbbször zsigerből cselekszünk. Hozunk rossz döntéseket, sokszor tudjuk utólag, hogy nem úgy kellett volna eljárnunk az adott helyzetben. Ezt nem lehet megtanulni, irányítani, felülírni. Legalábbis aki nem ilyen személyiség, annak nem vagy csak rövid ideig.
Az adott esetről beszéljünk. Nem hiszek a szememnek, ahogy olvasom, hogy egyesekből a csávó pityogása sajnálatot, együttérzést vált ki.
Itt most nem arról van szó, hogy a szomszéd fiú megdobott kaviccsal, a haverom lenyúlta hétvégén a helyi klubban a Mariskát vagy elém tolakodott egy autós a dugóban. Mert értem, hogy ezekben és ilyen esetekben megbocsátóak vagytok, ennek örülök.
De most gondoljatok bele (bár sanszos, hogy itt a legtöbben nem tudnak még azonosulni ezzel a helyzettel), hogy a 18 éves lányotokat, akit óvtatok, imádtatok, neveltetek, akivel mások által felfoghatatlan kapcsolatot ápoltatok, megrontja, kínozza és megöli egy ilyen rohadék. Vagy a feleségeteket, akiért az életed odaadnád, aki konkrétan a másik feled és aki nélkül csak egy lelketlen szellem lennél. Van ember, aki ilyet meg tud bocsátani?! Meg lehet ezt bocsátani egyáltalán, mert az én értékrendem, életfelfogásom szerint nem.
Ahogy írtam, itt egyedi sorsok és kapcsolatok vannak. Nem tudjuk, hogy a "megbocsátó" öregember kit veszített el és azzal milyen bensőséges kapcsolatot ápolt és azt sem, hogy a magából kikelt, tombóló hölgytől kit vett el ez a torzszülött.
Mondom vannak élethelyzetek, szituációk melyekben helye van a megbocsátásnak, de véleményem szerint ez nem az a kategória. Aki mégis így látja, annál szerintem gondok vannak.