Mivel én is azt írtam, hogy nem örülnék egy ilyen előadásnak, hadd válaszoljak most én. Egyszerűen van olyan, hogy valaki nem szereti azt, amit a nagy átlag igen, de ettől még nem lesz rossz ember. Igenis van olyan, hogy valaki nem szereti az éneklést, a táncot, a csokit vagy mondjuk a rúdtáncot, a focit, a sört, vagy a csipkés tangát (mert általában, ha megemlíti az ember ezek közül valamelyiket, már biztos buzi, vagy hülye, ha nem szereti). Vagy nem szereti a musicalt. Engem is a világból ki lehet üldözni egy perc alatt a musicallel, operettel, reggae-vel, rock and rollal, funkyval, lakodalmas zenével, magyar nótával. Komolyan mondom, egy percet nem bírok ezekből. Persze nem lövöldözném le a kórust a repülőn, de igenis úgy gondolom, hogy ne egy zárt térben tegyék ezt. Ha meg akarják mutatni magukat, álljanak ki az utcára és ott öröménekeljenek-zenéljenek. Ennek ellenére igen, egy perc és vége, a többségnek meg tetszik, szóval persze ki lehet bírni.
És nem azért gondolom ezt, mert engem zavar más emberek boldogsága, tudok én is boldog lenni, csak nekem erőltetett, mesterkélt és kamu ez a spontánul vidáman együtt éneklés dolog. Én máshogy vagyok vidám, máshogy vagyok boldog, nem lehet rámtukmálni a vidámságot ilyenekkel, hogy énekeljünk, táncoljunk, ugráljunk. És különösen idegesíteni tud, amikor valaki nagyon meg akarja mutatni, hogy de vidám, de boldog, és azt látom, hogy inkább arról szól a dolog, nem a tényleges vidámságról. Pl. szórakozóhelyen, koncerten, amikor felcsendül egy sláger (amit naponta 5-ször hall az ember), és megy a húúúú de jó de király húú de bulizok látjátok? Vagy pl. partifotókon, amikor néz bele a kamerába kinyújtja a nyelvét, integet, üvölt, hogy mekkora buli, mekkora karaj vagyok. Én nem érzem ezekben a dolgokban a spontánságot, nem érzem a vidámságot, színjátéknak, megjátszásnak érzem. Valószínű tényleg én is, meg az esetleg ebben hozzám hasonlók antiszocik kicsit, nem annyira közösségi emberek, de azért nem utáljuk azokat, akik vidámak, csak ne nyomják a pofánkba a saját vidámságukat, ahogy én sem akarom mindenáron megmutatni ha nekem jó kedvem. Illetve az lerí az emberről, nem kell azt még külön előadni.
Szabadságot a morgós morcos antiszociális embereknek!!!!!!!!!!!!!!!!!!
És nem azért gondolom ezt, mert engem zavar más emberek boldogsága, tudok én is boldog lenni, csak nekem erőltetett, mesterkélt és kamu ez a spontánul vidáman együtt éneklés dolog. Én máshogy vagyok vidám, máshogy vagyok boldog, nem lehet rámtukmálni a vidámságot ilyenekkel, hogy énekeljünk, táncoljunk, ugráljunk. És különösen idegesíteni tud, amikor valaki nagyon meg akarja mutatni, hogy de vidám, de boldog, és azt látom, hogy inkább arról szól a dolog, nem a tényleges vidámságról. Pl. szórakozóhelyen, koncerten, amikor felcsendül egy sláger (amit naponta 5-ször hall az ember), és megy a húúúú de jó de király húú de bulizok látjátok? Vagy pl. partifotókon, amikor néz bele a kamerába kinyújtja a nyelvét, integet, üvölt, hogy mekkora buli, mekkora karaj vagyok. Én nem érzem ezekben a dolgokban a spontánságot, nem érzem a vidámságot, színjátéknak, megjátszásnak érzem. Valószínű tényleg én is, meg az esetleg ebben hozzám hasonlók antiszocik kicsit, nem annyira közösségi emberek, de azért nem utáljuk azokat, akik vidámak, csak ne nyomják a pofánkba a saját vidámságukat, ahogy én sem akarom mindenáron megmutatni ha nekem jó kedvem. Illetve az lerí az emberről, nem kell azt még külön előadni.
Szabadságot a morgós morcos antiszociális embereknek!!!!!!!!!!!!!!!!!!