Egyáltalán nem csak gazdasági megfontolásokból állok ezen a véleményen. Azt gondolom, hogy ha nekik a nemzeti összetartozás jegyében jár a közügyekbe való beleszólás joga, akkor mutassanak valamiféle felelősséget a nemzetük iránt, teszemazt azzal, hogy itthon próbálnak meg boldogulni, és a kreativitásukkal, tudásukkal hozzájárulni a nemzet fejlődéséhez.
Arról nem is beszélve, hogy amennyire az ismereteim mutatják, a külföldön szavazati jogukkal élők nagy része nem az elmúlt években kivándorolt magyar, hanem született, vagy legalábbis évtizedek óta anyanemzetétől távol élő külhoni. Ilyen formában feltehetően rokonságát sem érintik nagymértékben a közügyek.
Hogy egy példával éljek. Elfogadom a nemzetközösség felelősségvállalását a szlovákiai vagy román magyarokkal, még akkor is, ha velük szembeni közvetlen atrocitásokat - amik miatt akkora hatalmas felelősséget kellene vállalni értük - én a közvetlen környezetemben nem tapasztaltam. A problémám ott kezdődik, hogy az ő mindennapi életvitelébe a magyar kormányzat csak nagyon csekély mértékben képes beleszólni, arra a csekély mértékre viszont nem a hazai politikai hovatartozása teremti meg a lehetőséget, hanem nemzetközi szerződések. Az ő életére tehát nagyon csekély mértékben lesz hatással a hazai politikai vezetés tevékenysége, hacsak nem úgy, hogy ő is anyagi támogatáshoz jut. Ha viszont neki jár a gazdasági alapú döntés joga, akkor én is joggal félthetem tőle a saját gazdasági alapú pártpreferenciáimat, hiszen utóbbi engem sokkal szélesebb körben érint. Ő maximum támogatást kap, amit minden bizonnyal az én adómból vesznek el.
Így látják Magyarországot a berlini magyarok
Arról nem is beszélve, hogy amennyire az ismereteim mutatják, a külföldön szavazati jogukkal élők nagy része nem az elmúlt években kivándorolt magyar, hanem született, vagy legalábbis évtizedek óta anyanemzetétől távol élő külhoni. Ilyen formában feltehetően rokonságát sem érintik nagymértékben a közügyek.
Hogy egy példával éljek. Elfogadom a nemzetközösség felelősségvállalását a szlovákiai vagy román magyarokkal, még akkor is, ha velük szembeni közvetlen atrocitásokat - amik miatt akkora hatalmas felelősséget kellene vállalni értük - én a közvetlen környezetemben nem tapasztaltam. A problémám ott kezdődik, hogy az ő mindennapi életvitelébe a magyar kormányzat csak nagyon csekély mértékben képes beleszólni, arra a csekély mértékre viszont nem a hazai politikai hovatartozása teremti meg a lehetőséget, hanem nemzetközi szerződések. Az ő életére tehát nagyon csekély mértékben lesz hatással a hazai politikai vezetés tevékenysége, hacsak nem úgy, hogy ő is anyagi támogatáshoz jut. Ha viszont neki jár a gazdasági alapú döntés joga, akkor én is joggal félthetem tőle a saját gazdasági alapú pártpreferenciáimat, hiszen utóbbi engem sokkal szélesebb körben érint. Ő maximum támogatást kap, amit minden bizonnyal az én adómból vesznek el.