Rosszul fejeztem ki magam. Az egyén közügyekbe való beleszólásának köznapi vetületei miatt kell szerintem politikai értelemben azt a közösséget kell sajátunknak tekinteni, amelyben a mindennapi életünket éljük.
A közügyek társadalmi vetületeit nagyjából a kormányzati hatáskörök - gazdasági, szociális, rendészeti, külügyi, stb. feladatok - képezik le. Ezek közül közvetlenül kizárólag a külügyi kérdések bírnak közvetlen hatással a külhoni magyarok azon részére, akik nemrég kapták meg állampolgárságukat, akik született külhoni magyarok, nem pedig közelmúltban kivándorlók. Ilyen értelemben a többi ügy nem tekinthető számomra olyan személyes ügyüknek, ami társadalmi megegyezés alapján közösségi szinten kerül megvitatásra és szabályozásra.
Köznapi értelemben ez azt jelenti, hogy egy határon túli magyar mindennapi életvitelére a hazai közügyek legtöbbje - adózás, szociális háló, rendészeti kérdések, közigazgatási kérdések - nem lesznek hatással, miért nyilváníthatna tehát véleményt ezeknek alakulásáról?
Direkt nem kötöttem bele abba egyébként, hogy az a közösség a sajátunk, amelyikkel mi közösséget érzünk. Ez sincs így. Az a közösség lehet csak sajátunk a leghétköznapibb értelemben is, amivel mi közösséget érzünk, és amelyik közösség ezt az érzésünket elfogadja és viszonozza. Vallhatok én közösséget amerikával, a muzulmánokkal vagy brazil indián törzsekkel, ha a közösség nem tekint sajátjának, nem vagyok a közösség tagja. A dolog ugyebár azért állja meg a helyét esetünkben, mert a demokrácia furcsa fintoraként az ország kisebbsége kormányzati többségként intézményesen is közösséget vállalt a külhoni magyarokkal.
Így látják Magyarországot a berlini magyarok
A közügyek társadalmi vetületeit nagyjából a kormányzati hatáskörök - gazdasági, szociális, rendészeti, külügyi, stb. feladatok - képezik le. Ezek közül közvetlenül kizárólag a külügyi kérdések bírnak közvetlen hatással a külhoni magyarok azon részére, akik nemrég kapták meg állampolgárságukat, akik született külhoni magyarok, nem pedig közelmúltban kivándorlók. Ilyen értelemben a többi ügy nem tekinthető számomra olyan személyes ügyüknek, ami társadalmi megegyezés alapján közösségi szinten kerül megvitatásra és szabályozásra.
Köznapi értelemben ez azt jelenti, hogy egy határon túli magyar mindennapi életvitelére a hazai közügyek legtöbbje - adózás, szociális háló, rendészeti kérdések, közigazgatási kérdések - nem lesznek hatással, miért nyilváníthatna tehát véleményt ezeknek alakulásáról?
Direkt nem kötöttem bele abba egyébként, hogy az a közösség a sajátunk, amelyikkel mi közösséget érzünk. Ez sincs így. Az a közösség lehet csak sajátunk a leghétköznapibb értelemben is, amivel mi közösséget érzünk, és amelyik közösség ezt az érzésünket elfogadja és viszonozza. Vallhatok én közösséget amerikával, a muzulmánokkal vagy brazil indián törzsekkel, ha a közösség nem tekint sajátjának, nem vagyok a közösség tagja. A dolog ugyebár azért állja meg a helyét esetünkben, mert a demokrácia furcsa fintoraként az ország kisebbsége kormányzati többségként intézményesen is közösséget vállalt a külhoni magyarokkal.