Van némi igazság abban, amit mond olykor, csak valahogy kerge az ember, lehet, hogy a "normális" világba nem illik bele. Azért még én is irigylem, hogy szarik mindenbe és mindenkibe, a kérdés az ilyen embereknél, akik kívül esnek az átlagon az, hogy mennyire boldog. Mert ideig óráig az, mert nem érdekli mások véleménye, csak egyszer eljön az a pont, amikor meg lehet, hogy vágyna valami normális kapcsolatra, normális életre, csak addigra már késő, mert nem állnak vele szóba. Szóval ez a megvilágosodott művész élet nagyon magányos és amúgy boldogtalan élet tud lenni.