Ha másik szemszögből nézed, viszont olyan ember is valójában NAGYON kevés van Magyarországon, akinek TÉNYLEG nincs fedél a feje felett, gondot okoz neki az alapvető ruházkodás, és az éhenhalással küzd. Azt nem nevezném valódi szegénységnek, hogy az emberek nem tudnak AZONNAL új számítógépet, drágább ruhákat, autót, stb. venni maguknak, meg esetleg spórolniuk kell a cigire vagy egy mozijegyre, sörözésre, és nem Thaiföldre mennek nyaralni, hanem a Balatonra... Eleve maga a szabadidő, a hobbitevékenység, a pénzköltéssel járó szórakozás, mint olyan, a világ egy jelentős részén elérhetetlen luxusnak számít. Ahogy a közművek, a kiépített közlekedési rendszer, az orvosi ellátás és az oktatás is. Mi pedig - a szokásos fikázás ellenére - egyiket sem alapfokon kapjuk. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy életében egyszer (mondjuk az érettségi feltételeként) mindenkit el kéne zavarni pár hónapra egy VALÓBAN szegény országba tapasztalatszerzés céljából. Átértékelnék az emberek a helyzetüket...
Mindig elcsodálkozom azon is, hogy ahhoz képest, hogy mennyi nem dolgozó ember (kiskorú, nyugdíjas, leszázalékolt, munkanélküli, stb.) van, valahogy mégis mindenki egész jól megél VALAMIBŐL. A segélyért sorban állók zsebében is ott csörög a mobiltelefon. Ez nem szegénység. A szegénység az, ami Guatemalában, Nigériában meg Burmában van.
Mindig elcsodálkozom azon is, hogy ahhoz képest, hogy mennyi nem dolgozó ember (kiskorú, nyugdíjas, leszázalékolt, munkanélküli, stb.) van, valahogy mégis mindenki egész jól megél VALAMIBŐL. A segélyért sorban állók zsebében is ott csörög a mobiltelefon. Ez nem szegénység. A szegénység az, ami Guatemalában, Nigériában meg Burmában van.